A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

280 szerint azok a kiállítások ama magánvállalatok közé tartoztak, a melyek a kiállítási jelleget üzérkedés czéljából vették fel, azok zugkiállítások voltak, és az általuk kiosztott kitüntetések valódi értékkel nem birtak, azoknak a kiállításoknak ezt a jellegét pedig H. S. már ismerte akkor, a mikor az alperesekkel a fenti megállapodásra lépett, sőt H. So ama kiállítások szervezetében azok fenti jellegének ismeretében működött közre. E tényállás mellett azoknak a kiállításoknak czélbavett, illetve az alperesekre nézve egyébként kedvező eredménye nyilvánvalóan meghaladja a tisztességes reclame határát és kétségtelenül alkalmas arra, hogy a fogyasztó nagyközönséget az ott kiállított és kitüntetett árúk valódi becse iránt tényleg meglévessze, s így az eredmény jogilag valóban az üzleti forgalomban megkívántató tisztességbe, illetve a jó erkölcsökbe ütközik; következésképen az iránt az eredmény iránt tudatosan létesült szerződésszerű megállapodásra alapított teljesítést czélzó, vagy a nem teljesítésből származtatott vagyoni igények birói oltalomban nem is részesíthetők; az anyagi jog szempontjából tehát jelenleg nem alkalmazható az a különben fennálló jogszabály, hogy a ki a szerződést a maga részéről teljesítette, a szerződés teljesítését a másik fél részéről is követelheti és közömbös az, hogy alperesek a kapott kitüntetéseket használják és ama kiállítások fenti jelegéről szintén előre tudomással birtak, hanem helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, hogy felpereseket ez alapon keresetükkel elutasította, és mint veszteseket a költségben elmarasztalta. Ilyen körülmények között a felebbezési bíróság, minthogy felpereseket keresetükkel nem az alperesek megtévesztése okáhól utasította el, nem sértett meg az ügy érdemére vonatkozó eljárási szabályt azzal, hogy nem bocsátkozott annak a bizonyításába, és megállapításába, hogy alperesek és ama kiállítások mivoltáról és különösen fenti jellegéről szintén előre már tudomással birtak, egyébiránt a S. E. 95. §. szerint a felebbezési bíróság a felek eskü alatti kihallgatását elrendelhette, de ezt tenni köteles nem volt, különösen pedig akkor, a mikor a döntő ténykörülményekre nézve ténybeli meggyőződését egyébként már megalkothatónak találta. A felebbezési bíróság a kereskedelemügyi m. kir. miniszter értesítéseit és ezekkel közölt hivatalos adatokat nem tekintette olyanoknak, hogy mindezekkel a fenforgó jogkérdés már el van döntve, hanem mindazokat a döntő ténvkörülménvekre nézve