A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

273 nyiben az valóban fennállott a hitelezők összeségének követelésére fedezetül ne szolgáljon. Más részről pedig azért, mert a szerződő feleknek nem a jogügylet lényegére vonatkozó utóbb bekövetkezett megállapodása, még ha az a hitelezők érdekeire hátrányos is, az alapjában érvényesen létrejött jogügylet megtámadására nem szolgálhat jogszerű alapul, miből következik, hogy annak jogi megbirálása, hogy felperes nem a megtámadott jogügylétből folyó, hanem azzal szoros kapcsolatban nem álló megbízási viszonyból eredő és az eredeti megállapodástól netán eltérő ténykérdésből a hitelezőkre háramlóit jogi hátrányért esetleg tartozik-e ezekkel szemben vagyoni felelőséggel, ez igényper keretébe nem tartozik, mivel ennek az igénypernek természete szerint csak az a tárgya, hogy a lefoglalt ingókra felperesnek van-e olyan igénye, a mely joghatályánál fogva akadályul szolgálhat arra, hogy a szóban forgó ingók M. Gy. ellen folytatott végrehajtási ügyben az alperesi követelések kielégítésére fordíttathassanak, illetve hogy felperes tartozik-e azt tűrni, hogy az igény tárgyává tett dolgokra alperesek kielégítés czéljából végrehajtást vezethessenek. (Hasonló értelemben határozott a kir. Curia G. 547/899 sz. a.) A felebbezési bíróság ítéletében elősorolt, fent megjelölt megállapításakon felül meg lévén állapítva az is, hogy felperes a fundus instructus vételárát meghaladó összeg erejéig teljesített fizetést, a végrehajtást szenvedő hitelezői részére, mely kiemelt és megállapított tényekből jogi következtetés vonható arra, hogy felperes a fundus instructus tulajdonjogának megszerzésével jóhiszemmel járt el, annálfogva téves a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, mely szerint az alapjában jogérvényesen létrejött jogügyletet azokkal a hitelezőkkel szemben, a kikkel tényállása szerint a végrehajtást szenvedő a jogügylet megkötése előtt hitelezési viszonyban állott, és a kikkel szemben Sz. J. váltójogi kötelezettségben nem állott, hatálytalannak mondotta ki, mihez képest a felebbezési bíróság ítéletének e részben való megváltoztatásával a bírói zárt ezekkel a hitelezőkkel szemben is fel kellett oldani. (Kir. Curia I. G. 551/99. 1900 január 26.) Fabiny, Curiai határozatok. V. 18