A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

250 koznak, a S. E. 197. §. szerint a felülvizsgálatnál nem jönnek tekintetbe ; áttérve alperes felülvizsgálati kérelmére, alperes azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett azzal, hogy jóllehet a csatolt szerződés tartalma szerint a vétel tárgyát nem egyedül felperesnek a t.-i. 12. sz. tjzőkbe bejegyzett illetménye, hanem egyúttal az eladott ingatlanon álló összes épületnek felperest illető része és pajta is képezte, mind a mellett a felebbezési biróság az épületeknek a szerződésben közelebb meg nem határozott terjedelmére nézve az alperesek részéről megajánlott bizonyítás felvételt mellőzte, és habár felperes szerződési kötelezettségének meg nem felelt, mivel az eladott épületeket alpereseknek szerződésszerű terjedelemben rendelkezésére nem bocsátotta, mind a mellett alpereseket a teljes vételár lefizetésére kötelezte. Ez a panasz alapos. A felebbezési bíróság ugyanis Ítéleti indokai szerint a vételár megfizetésében azért marasztalta az alpereseket, mert felperes az adásvételi szerződéssel az ingatlanokon álló épületeknek csak a tulajdonjog arányában őt megillető részét adta el alpereseknek, és azokat ily terjedelemben rendelkezésükre is bocsátotta, továbbá, mert a szerződés hatálytalanítása nem ez útra tartozván, Ítéleti kijelentése szerint nem bír döntő súlylyal ebben a perben, hogy felperes megfelelt-e szerződési kötelezettségének vagy sem ? A felebbezési bíróságnak ez a jogi álláspontja azonban téves. Mert a szerződés kifejezett taitalma szerint egyedül a külsőségre és magára a bel telek terjedelméie foglal magában világos rendelkezést arra nézve, hogy felperes a telekkönyvileg feltüntetett tulajdonjogának megfelelő illetményét tette eladás tárgyává, ellenben az eladott ingatlanon álló épületek tekintetében a szerződés az arány kitüntetése nélkül azt tartalmazza, hogy felperes az ingatlanon álló összes őt illető épületeket és pajtát adta el és kötelezte alperesek birtokába bocsátani. E szerint a szerződés az eladott épületek terjedelmére nézve tüzetes rendelkezést nem tartalmazván, még mindig helyet foglalhat annak a bizonyítása, hogy a felek egyértelmű megállapodása szerint melyek voltak azok az épületek és milyen kiterjedéssel, a melyek adásvétel tárgyává tétettek, és a melyek a szerződés szerint felperes által alperesek birtokába voltak volna bocsátandók, ez a vitás kérdés azonban vizsgálat tárgyává nem tétetett, holott ennek mibenléte az ügy eldöntésére lényeges befolyást nem bír;