A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

Ügyállás: Felperes az alperes csődtömegét annak tűrésére kérte köteleztetni, hogy az ő bekebeleztetett követelése a jelzálogból kielégíttessék. Felperes a követetését a csődbe is bejelentette, az ott a felszámolási tárgyalásnál nem kifogásoltatván, valódinak el is fogadtatott; azonban a perben nem hozatott fel és nem is bizonyíttatott az, hogy felperes a követelését a csődbe kifejezetten mint külön kielégítésre jogosított hitelező és a csődtörvény 129. §. követelményeinek megfelelően jelentette be. A felebbezési bíróság alperest marasztalta és a kir. Gnria alperes felülvizsgálati kérelmét elutasította a következő okokból: Alperesnek panasza az, hogy a felebbezési bíróság megsértette a csődtörvény 141. §. rendelkezését az által, hogy felperest keresetével el nem utasította, holott felperes kereseti követelését a csődbe bejelentvén, az a követelés a felszámolási tárgyaláson valódinak togadtatott el, s így felperesnek a felszámolási tárgyalási jegyzőkönyvek kivonata alapján végrehajtáshoz joga lévén, ama követelés kielégíthetéséhez újabb pernek helye és szüksége nincs. Ez a panasz nem bír megállható alappal. A felebbezési bíróság Ítéletében foglalt tényállás szerint, ugyanis felperes mint külön kielégítésre jogosított hitelező a jelen pert a követelése biztosításául szolgáló jelzálogból leendő kielégíttetése iránt indította, s a felebbezési bíróságnak marasztaló ítélete csakis az ilyen kielégíttetésre terjed ki, márpedig a csődtörv. 152. §. 2-ik bekezdése szerint, ha a külön kielégítésre jogosított hitelezőnek a 129. §. értelmében bejelentett követelése a felszámolási tárgyalásnál valódinak ismertetett el, a 141. §. szerint kiállított jegyzőkönyvi kivonat reá nézve is végrehajtható egyezség erejével bír, következésképen a külön kielégítésre jogosított hitelezőnek ama kivonat alapján a külön kielégíttetés iránti végrehajtási jogára nem a 141., hanem 152. §. rendelkezése az irányadó, ámde e törvényhely mint kivételes s így szorosan magyarázandó rendelkezés szerint arra nézve, hogy a külön kielégítésre jogosított hitelező javára a külön kielégíttetés czéljából az a jegyzőkönyvi kivonat végrehajtható egyezség erejével bírjon, szükséges az, hogy annak a hitelezőnek bejelentése a 129. §. követelményének megfeleljen, vagyis abban a bejelentésben a külön kielégítési jogosultság alapjául szolgáló ténykörülményeket is feltüntető tényálladék a külön kielégítés alapját tevő tárgyak pontos megjelölése mellett előadva legyen, szükséges pedig ez a törvény kifejezett rendelkezésén felül azért is, mert a felszámolásnál keletkezett megállapodás, ha ahhoz a