A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

50 között 1 sz. a. lévő egyezséget kötő felek mint egyszerű tanulatlan parasztemberek a hagyaték végleges rendezése alatt kétségtelenül azl az időhatárt értették, a mikor az egész hagyaték állaga már rendezést nyert, a mikor mindegyik örökös megkapta az egész hagyatékból a végrendelet értelmében megillető részét, pedig a hagyatékhoz tartozó telekkönyvön kívüli ingatlanok és az összes ingó vagyon még máig sincsenek bíróilag átadva, ezenkívül a hagyatékot terhelő adósságok sincsenek rendezve, és a hagyatéki vagyon kezelőnek az örökösök ellen és viszont az utóbbiaknak az előbbi elleni számadási viszonya még tisztázva és árvaszékileg eldöntve nincs. Ez a panasz szintén alaptalan. Ugyanis a felebbezési bíróság Ítéletében foglalt tényállás szerint felperes a peres felek közt már előzetesen lefolyt per iratai között 1 sz. a. lévő 1889. évi ápril 27-én felvett jegyzőkönyvben a néhai Sz. J. örökösei elleni tartási igényéről a hagyaték végleges rendezéséig lemondott ugyan, de a nevezett örökhagyó hagyatéki ügyében az átadási végzés még az 1895. évi november hó 20-án meghozatott és jogerőre is emelkedett. Minthogy pedig jogilag akkor tekintendő valamely hagyaték véglegesen rendezettnek, a mikor a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedett, a felebbezési biróság nem sértett azzal jogszabályt, hogy alperesek időelőttiségi kifogásának helyt nem adott. Panaszolja végül az ügygondnok a felülvizsgálati kérelemben, hogy a felebbezési biróság jogszabályt sértett, midőn alpereseket 139 frt erejéig támasztott viszonkeresetükkel külön perre utasította, holott a viszonkereseti érték fedezetét képezi a kereseti igénynek és felperes az együttes tárgyalás ellen nem tiltakozott. Ez a panasz alapos. Alperesek felperes ellen 139 frt erejéig viszonkeresetet támasztván a S. E. T.-nek nem a 106., hanem a 23. §. alkalmazásának van helye, minthogy pedig alperesek viszonkeresete készpénzre irányul, s a felperes is a tartás egyenértékét készpénzben kérte a múltra megítéltetni, a felebbezési biróság jogszabályt sértett azzal, hogy .ilpm-eseket a viszonkeresettel érvényesíteni kívánI követelésükkel külön perre utasította. Ugyanazért tekintettel arra, hogy a viszonkeresetre vonatkozólag a felebbezési biróság a tényállást meg nem állapította, s így az iránt az érdemben Ítélet nem hozható: a felebbezési biróság ítéletét a viszonkeresetre vonatkozó részében feloldani és ugyanazt a bíróságot új tárgyalás tartására, a viszonkereset