A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

ír, nem akadályozhatja és így a jelen per érdemi eldöntésére annak a sorozásnak jogerős volta befolyással nem bir. (Kir. Cnria I. G. 272/99. 1899 szeptember 20.) 943. A ptrs. 209. §-ának az a rendelkezése, hogy csupán a peres feleknek egymás között folyamatban levő más pereiben kivett tanúvallomások képezhetnek perbeli bizonyítékot, a S. E. törvénybe átvéve nem lett. (1868:54. t.-ez. 209. §. és S. E. 64. §.) A felebbezési bíróság nem sértett meg jogszabályt az által, hogy meggyőződésének megalkotásánál a peres felek egyike és a másik peres féltől különböző harmadik személy között lefolyt igényperben kivett oly tanúk vallomását is figyelembe vette, a kik a jelen igényperben kihallgatva nem lettek. (S. E. 185. §. c) p.) Alperes eljárási szabálysértését panaszolja a miatt, hogy a felebbezési biróság a tényállás megállapításánál a 2 r. felperes és Sí. B. közt lefolyt igényperben kihallgatott oly tanuk vallomását is figyelembe vette, a kik a jelen perben kihallgatva nem voltak. Ez a panasz nem bír alappal. Az 1868 : LIV. t.-ez. 209. §-nak sem az a positiv rendelkezése, hogy a polgári biró által kivett tanúvallomások az ugyanazon felek és jogutódaik közt folyamatban lévő más jogügyekben is bizonyítékul szolgálnak sem az abból a rendelkezésből levont az a következtetés, hogy tehát a peres felek egyike és a másik peres féltől különböző harmadik személy közt lefolyt más perben kivett tanúvallomás a peres felek közötti jogügyekben bizonyítékul nem szolgál, a sommás eljárási törvénybe át nem vétetett, tehát az 1868: LIV. t.-ez. 209. §-nak rendelkezése s az abból levonható következtetés a sommás eljárásban jogszabályul nem szolgál. A S. E. T. 64. §. szerint a biróság a bizonyítékok mérlegelésében kötelező bizonyítási szabályokhoz csak az idézett törvényben kijelölt esetekben van kötve, egyébként pedig valamely tényállásnak valóságát vagy valótlanságát a tárgyalás is bizonyítás egész tartalmának szorgos méltatása alapj;in itéli meg, és csak az okokat tartozik előadni, melyek meggyőződését előidézték.