Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IV. kötet 1898,1899 (Budapest, 1900)

15 A felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás szerint ugyanis, a felek a köztük létrejött és a jelen perben kérdéses ügyletet a B a. okiratba foglalták, ez ügylet jogi természetének megbirálásánál tehát, első sorban annak az okiratnak a tartalma irányadó. A B. alatti okiratban kifejezetten az foglaltatik, hogy alperes többekkel együtt, bár egyetemlegesség kikötése nélkül métermázsánként 5 frt 85 kr kialkudott vételárnak egyidejűleg történt felvétele mellett feltétlenül és egyedül arra kötelezte magát, hogy meghatározott minőségű 270 métermázsa búzát felperesnek meghatározott helyen és időben átadni fog; ez az okirat tehát nem tartalmaz kölcsönügyletet, vagy olyan megállapodást, hogy alperes saját termésű búzáját adta el, és hogy a felek az ügylet megkötésénél már előre kizárták a búzának tényleges átadását, illetve átvételét és tisztán árkülönbözet megtérítésére szerződtek. A felebbezési bíróság egyébként nem állapított meg olyan ténykörülményeket, a melyek alapján a felek között létrejött kérdéses ügyletet olyannak lehetne minősíteni, hogy az az ügylet tulajdonképen kölcsönre vagy az alperesnek saját termésű búzájára, esetleg tisztán az árkülömbözet megtérítésére irányult, a mennyiben az ügylet jogi természetének meghatározására nem az egyik szerződő félnek pusztán személyes helyzete vagy a másik szerződő fél előtt tudva nem lévő szándéka és indító oka az irányadó, hanem mindkét szerződő félnek megegyező akaratelhatározása, illetve erre vonatkozóan megfelelő ténykedése. Igaz ugyan, hogy a B. a. okirat szerint alperes olyan gabonát adott el, a mi az okirat keltekor mint kész gabona még nem létezhetett ; ez a körülmény azonban az ügyletet nem teszi szerencse játékszerű és nem érvényesíthető szerződéssé; mert nemcsak kereskedők között, hanem a mindennapi szükségletnél fogva úgy a kész, mint a későbbi termésű gabona egyáltalában a közforgalom tárgya s így az utóbbi gabonára vonatkozó vételi ügylet a közszükséglet követelményeinek jellegével bir, de nem is létezik tételes törvény avagy állandóan követett bírói gyakorlat, a mely szerint az ilyen ügylet a mennyiben nem kizárólag saját termésre mint egyedi árúra vonatkozik, a közönséges vételi szerződéstől eltérő megbirálás alá esnék. Ilyen körülmények között a felebbezési bíróság helyesen minősítette a felek között létrejött kérdéses ügyletet valóságos, a bíróság előtt a maga egészében korlátlanul érvényesíthető vételi szerződés-