Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IV. kötet 1898,1899 (Budapest, 1900)

LO uzsoratörvénynek csupán a kölcsönök, illetve hitelezések iránt intézkedő rendelkezése nem alkalmazható. A felebbezési bíróság ítéletében megállapított és a S. E. 197 §-hoz képest a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felek a köztük létrejött és a jelen perben kérdéses ügyletet a B a okiratba foglalták, ez ügylet jogi természetének megbirálásánál tehát, mint ezt a m. kir. Guria feloldó határozatában már kimondotta, első sorban annak az okiratnak a tartalmairányadó. A B a. okiratban kifejezetten az foglaltatik, hogy alperes a meghatározott ár egyidejű felvétele mellett feltétlenül és egyedül arra kötelezte magát, hogy meghatá rozott minőségű 50 mmázsa búzát felperesnek meghatározott helyen és időben átadni fog, ez az okirat tehát nem tartalmaz kölcsönügyletet, avagy olyan megállapodást, hogy alperes saját termésű búzáját adta el, és hogy a felek az ügylet megkötésénél már előre kizárták a búzának tényleges átadását illetve átvételét s tisztán árkülönbözet megtérítésére szerződtek. A felebbezési bíróság egyébként nem állapított meg olyan ténykörülményeket, a melyek alapján a felek között létrejött kérdéses ügyletet olyannak lehetne minősíteni, hogy az az ügylet tulajdonképen kölcsönre vagy az alperesnek saját termésű búzájára, esetleg tisztán az árkülönbözet megtérítésére irányult; a mennyiben az ügylet jogi természetének meghatározására nem az egyik szerződő félnek pusztán személyes helyzete vagy a másik szerződő fél előtt tudva nem lévő szándéka és indító oka az irányadó, hanem mindkét szerződő félnek megegyező akaratelhatározása, illetve erre vonatkozóan megfelelő ténykedése. Igaz ugyan, hogy a B a. okirat szerint alperes olyan gabonát adott el, a mi az okirat keltekor mint kész gabona még nem létezhetett; ez a körülmény azonban az ügyletet nem teszi szerencsejátékszerű és nem érvényesíthető szerződéssé; mert nemcsak kereskedők között, hanem a mindennapi szükségletnél fogva úgy a kész, mint a későbbi termésű gabona egyáltalában a közforgalom tárgya, s így az utóbbi gabonára vonatkozó vételi ügylet a közszükséglet követelményének jellegével bír, de nem is létezik tételes törvény, avagy állandóan követett bírói gyakorlat, a mely szerint az ilyen ügylet, a mennyiben nem kizárólag a saját termésre mint egyedi árura vonatkozik, a közönséges vételi szerződéstől eltérő megbirálás alá esnék.