Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IV. kötet 1898,1899 (Budapest, 1900)

105 szerezte, a melyekkel felperes azt kívánta bizonyítani, hogy a kérdésben levő 3000 fitos követelésről néhai H. I. végrendeletében nem intézkedett, hogy a tanukként kihallgatott testvérek azt, mint apai hagyatékot a leltárba fel nem vétették, és hogy a nevezett örökhagyó az adóslevél kelte után még egy évvel tovább élt a nélkül, hol felperes bekebelezett követelését megtámadta. Alaptalan pedig ez a panasz azért, mert a felebbezési bíróság helyesen vette döntő ténykörülménynek azt, hogy az A. a. adóslevélben kitett 3000 frt kölcsönt felperes a sajátjából adta-e, vagy azt néhai H. I.-től oly czélból vett át, hogy azt alperesnek kézbesítse, az ez irányban a felek részéről felajánlott bizonyítékokat pedig a biróság feltétlenül felvenni nem tartozott, hanem az idézett törvény 64. §-a szerint szabadon mérlegelhette azt, hogy az alperes részéről felajánlott bizonyítékok az ügy eldöntésénél birnak e befolyással vagy sem, és csak indokolni tartozott azt, hogy a felajánlott bizonyítást miért mellőzte, ennek pedig a felebbezési biróság megtámadott Ítéletében megfelelt, minthogy indokolta azt, hogy mi indította arra, hogy a hagyatéki iratok beszerzését mellőzte. Ugyanez áll felperesnek ama további panaszára, hogy a felebbezési biróság H. J. tanú egészségi állapota felől az orvost és magát a tanút újra ki nem hallgatta, a mihez járul, hogy az idézett törvény 156. §-a értelmében az elsőbiróságnál már felvett bizonyítást a felebbezési biróság ismételheti ugyan, de arra sem köteles. (Kir. Guria I. G. 271/98, 1898 október 25.) 704. Az a panasz, hogy a felebbezési tárgyaláson szóval, az írásban kiadott Ítélet szövegétől eltérő tartalmú Ítélet hirdettetett ki, figyelembe nem jöhet, ba az a felebbezési jegyzőkönyv tartalmával nem támogattatik, sőt megczáfoltatik. (S. E. 185. §. c) p.) A rosszhiszeműség nem közvetlen bizonyítékokkal megállapítható külső tény, hanem a belső szándéknak bizonyított tényekből vont okszerű következtetése, minélfogva a rosszhiszeműség kérdése, a mennyiben a tételes jog szempontja alá vonható, jogkérdést képez, mely az okszerű következtetés helyessége vagy helytelensége okából a felülvizsgálati bíróságok megbirálása íilá esik. (S. E. 185. §. a) p.)