Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IV. kötet 1898,1899 (Budapest, 1900)
felebbezési bíróság jogszabályt sértett meg azzal, hogy alperest a felperes részéről teljesített pótmunkák fizetésére kötelezte, holott a pótmunkák teljesítését a megyei hatóság jóvá nem hagyta, és azokat a pótmunkákat az építési bizottság a nyert hatáskörén belül hatályosan meg sem rendelhette, hogy továbbá a felebbezési bíróság felperesnek a pótmunkákra történt eljárását megbízás nélküli ügyvitelnek vette, a teljesített pótmunkákat a szakértők véleménye alapján szükségeseknek elfogadta, és a pótmunkákért 625 frt 54 kr.ban előlegesen történt kiegyezés mellett alperes részéről nyújtott bizonyítékok kiegészítésére alperes község bíráját esküre nem bocsátotta. Ez a panasz sem bír megállható alappal. Ugyanis a felebbezési bíróság Ítéletében foglalt tényállás szerint a megyei hatóság jóváhagyta az alperes község képviselő testületének azt a határozatát, hogy az előirányzott költségen a községi építkezések a bemutatott terv mellett foganatba vétessenek, továbbá ezeket az építkezéseket azután felperes 25% engedmény mellett elvállalta, és teljesítette is azokkal a változtatásokkal és pótmunkákkal, a melyek feltétlenül szükségesek voltak, a melyeket az alperes község képviselő testületétől külön nyert megbízás utján az építési bizottság meg is rendelt, és a melyeknek a felebbezési bíróság részéről felperes javára megítélt egyenértéke az előirányzott eredeti költséget meg nem haladja. Ez a tényállás, minthogy megállapításának szabálytalansága alperes részéről ki nem mutattatott, a S. E. 197. §. szerint a felülvizsgálati eljárásnál irányadó, e tényállás mellett pedig felperesnek eljárása a pótmunkákra nézve jogilag nem minősíthető ugyan a megbízás nélküli ügyvitelnek, hanem megrendelésre történt szolgáltatásnak, azonban a felebbezési bíróság ítéletének marasztaló rendelkezése az alkalmazandó jogszabályoknak egyébként megfelel. Mert maga az építkezés megyehatóságilag jóváhagyatván, a marasztalás tárgyát tevő pótmunkák feltétlen szükségüknél és egyenértéküknél fogva figyelemmel arra, hogy az előirányzott költség túllépve nem lett, nem tekinthetők olyanoknak, a melyekre nézve az 1886 évi XVII. t.-cz. 24. §. e) pontja alapján külön megyehatósági jóváhagyás szükséges volt volna, minthogy pedig a községet a képviselő testület jogerős határozata egyébként kötelezi, és ilyen határozattal nyert megbízásból az építési bizottság a kérdésben lévő