Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IV. kötet 1898,1899 (Budapest, 1900)

80 függ, hogy a kereseti követelés nem vált-e esedékessé, a per folyama alatt esetleg, hogy az mely naptól kezdve lesz esedékes. Felperes azt is panaszolja, hogy a felebbezési biróság lényeges eljárási szabályt sértett meg azzal, hogy az időelőttiségi kifogás, tekintetében felperes tiltakozása ellenére alperest eskette meg vallomására, mielőtt a felperest is kihallgatta volna. Alapos ez a panasz is, mert az idézett törvény 95. §-a 4. bekezdése kötelező bizonyitási szabályul előirja, hogy ha a biróság valamelyik félnek kihallgatását elrendelte, a másik fél szintén kihallgatandó, ha ez iránti kérelmét az eskü letétele előtt előterjesztette. Ilyen esetben csak mindkét félnek kihallgatása után lehet a 96. §. szabályainak szem előtt tartásával az iránt határozni, hogy melyik fél bocsátandó vallomásának esküvel való megerősítésére, már pedig az 1898 évi május hó 20-án felvett tárgyalási jegyzőkönyv szerint felperes önmagát eskü alatt kihallgattatni kérte, mielőtt a felebbezési biróság alperesnek eskü alatti kihallgatását elrendelte és mielőtt az 1898 évi június hó 1-én tartott tárgyaláson alperest eskü alatt kihallgatta, tőle az esküt ki vette volna. A felebbezési biróság tehát akkor, a midőn felperes kihallgagatásának mellőzésével a perben a döntő ténykörülményekre nézve bizonyítékul fogadta el alperesek eskü alatt tett vallomását lényeges eljárási szabályt sértett meg. Minthogy ezekhez képest a felebbezési biróság a tényállás lényeges eljárási szabály sértésével állapította meg, minél fogva annak alapján az ügyérdeme e helyütt el nem dönthető, a felülvizsgálattal megtámadott Ítéletét a 204. §. értelmében feloldani, és a további szabályszerű eljárásra utasítani kellett, a midőn is az idézett §. értelmében felülvizsgálati költségek ezúttal csak megállapitandók voltak. (Kir. Guria I. G. 348/98. 1898 október 17.) 692. Az olyan inségkölcsön, a mely az ingatlan vétele iránt létrejött szerződés megkötése előtt már fel volt véve, de a földbirtokosokra birtokuk aránya szerint csak a vételi szerződés kelte utáni időben vettetett ki, nem tekinthető oly tehernek, a mely az eladó irányában még a vételi szerződés megkötése előtti időben keletkezett-