Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. III. kötet 1897,1898 (Budapest, 1899)

16 pedig azért, méri áz ellenkezőnek bebizonyítása a hivatalos bizonyitványriyal szemben az azt állító alperest terhelte, és miután az alperes a felebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint bizonyítékot ellenkező állítására nem szolgáltatott, mert az általa bemellékelf iparhatósági bizonyítványnyal bizonyítani nem azt kívánta, hogy az örökhagyó kereskedelmi ügyletekkel állandóan nem foglalkozott, hanem csupán azt, hogy üzlete a kisipar körét nem haladta túl, a felebbezési bíróság a felperes által bemellékell városi tanács bizonyítványa alapján, az örökhagyó kereskedői minőségél megállapítottnak vehette. A felebbezési bíróság tényállásában annak a megállapítása, hogy a végrehajtások foganatosítása idejében a vagyonbukott hagyatékíizetéseit már beszüntette, és hogy a fizetések beszüntetéséről az alperes hitelezőknek tudomásuk is volt, ténybeli körülményekre vonatkozik, s mint ilyen a perben szolgáltatott s arra alkalmasoknak talált, bizonyítási adatok felhasználása után, ezek szabad mérlegelésének s így a birói meggyőződésnek körébe tartozván, helyességére nézve felül nem vizsgálható, s a S. E. I(.)7. §. szerint irányadó a felülvizsgálati eljárásban is, mivel ezeknek a ténykörülményeknek, eljárási jogszabály sértésével történt megállapítása miatt, a S. E. Ií)7. -2. bekezdése alapján panaszt az alperesek felülvizsgálati kérelmükben nem hoztak fel. Végül alaptalan az alpereseknek, a perköltségben történt marasztaltatásuk ellen felhozott panaszuk, mert ügyveszteségük következtében, a S. E. 109. §. kötelező szabálya értelmében, ennek helyes alkalmazásával marasztaltattak a per költségeiben. Alaposnak kellett azonban elismerni az alperesek felülvizsgálati kérelmét, a mennyiben az a felebbezési bíróság Ítéletének, az ingatlanra szerzett, végrehajtási zálogjog hatálytalanításával, a zálogjognak telekkönyvi kitörlését tartalmazó rendelkezése ellen irányul. A közadós jogcselekményének a csődmegtámadási jog alapján történt hatálytalansága csupán a csődhitelezők irányában következvén be, az nem érinti a közadósnak a vele közvetlen szerződő fél irányában fennálló jogviszonyát, ennélfogva a hatálytalanított zálogjog telekkönyvi kitörlésének nem lehet helye. Ellenben a csődhitelezőkkel szemben való hatálytalanság jogkövetkezményeként, ennek a telekjeiiyzökönyvbe leendő feljegyzése s a jelzálog tárgyának a csődtömeg javára való értékesít hetese..