Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. III. kötet 1897,1898 (Budapest, 1899)

14 A felebbezési bíróság helyt adván a keresetnek, a végrehajtási jogcselekményeket a csődhitelezőkkel szemben hatálytalanította, s egyúttal az alpereseket annak tűrésére kötelezte, hogy az ingatlanokra is szerzett zálogjoguk a telekjegyzökönyvekből töröltessék. Az alperesek felülvizsgálati kérelme következtében a kir. Curia ez utóbbi irányban megváltoztatta a felebbezési bíróságnak ítéletét s az alpereseket annak tűrésére kötelezte, hogy bekeblezett zálogjoguknak a csödhitelezőkkel szemben történt hatálytalanítása a telekjegyzőkönyvbe hivatalból feljegyeztessék, és hogy az ingatlan, tekintet nélkül a javakra bekeblezett zálogjogra, a csődtömeg javára értékesíttessék s egyúttal kimondotta, hogy az ingatlan eladási árából az alpereseknek a csődhitelezőkkel szemben hatálytalanított zálogjogi követelésére a rangsorozat szerint eső összeg a csődtömegnek adandó ki. Egyébként az alpereseket felülvizsgálati kérelmükkel elutasította a következő okokból: A 2. és 3. r. alperesek külön beadványban előterjesztett, de lényegileg egyező tartalmú felülvizsgálati kérelmeik szerint mindenekelőtt azért támadják meg a felebbezési bíróságnak Ítéletét, mert panaszuk szerint a felebbezési bíróság a vagyonbukott hagyaték örökhagyójának halála után, ennek ingó és ingatlan vagyonára vezetett kielégítési végrehajtási cselekményüknek, a hagyaték csődhitelezői irányában történt hatálytalanításánál, a csődt. 27. 2. pontját helytelenül alkalmazta. E panaszuk alaptalan, mert a felebbezési bíróság, a midőn Ítéletének indokai szerint abból az okból mondotta ki a csődt. 27. 2. p. alapján a csődhitelezőkkel szemben hatálytalannak az alpereseknek szerzett zálogjogát, mert tényállása szerint az örökhagyót kereskedőnek tekintvén, megállapította, hogy az alperesek által kieszközölt végrehajtás foganatosítása idejében az utóbb csőd alá került hagyaték fizetéseit már beszüntette, s ennek fizetés-beszüntetéséről az alperes hitelezőknek tudomásuk volt, a csődt. 27. §. 2. pontjának alkalmazására nézve abból a jogi felfogásból indult ki, a melyet ennek alkalmazhatására nézve, a kir. Curia I. G. 375/96. sz. alatt hozott feloldó határozatában kifejtett, s a mely jogi álláspont a feloldás következtében a felebbezési bíróság előtt, ujabbi eljárásánál, a S. E. 204. §. alapján irányadó volt. További panaszuk az alpereseknek arra irányul, hogy a felebbezési bíróság tévesen tekintette a vagyonbukott hagyaték örökhagyóját kereskedőnek, és helytelenül állapította meg a hagyaték fizetéseinek beszüntetését, s erről az alpereseknek tudomását a végrehajtási cselekményeknek foganatosítása idejéből.