Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. III. kötet 1897,1898 (Budapest, 1899)

7 elmulasztásának következményére is figyelmeztesse, kötelességét nem képezte. További panasza a felperesnek az, hogy a felebbezési bíróság, a könyvkivonatra alapitott kereseti követelésének fennállását, az alperes által el nem ismert árúszállitmányokra nézve is, helytelenül tekintette be nem bizonyítottnak, mert a könyveknek szabályszerű vezetését a szakértő véleménye alapján a felebbezési bíróság is elfogadta, az az ítéleti kijelentés pedig, a mely szerint a könyvkivonat bizonyító ereje annak hitelesítésétől van feltételezve, téves és a mennyiben a felebbezési bíróság szükségét látta annak, hogy a könyvkivonat által nyújtott bizonyíték kiegészíttessék, nem lehetett volna mellőznie a felperesnek, általa kérelmezett eskü alatti kihallgattatását. Ez a panasz is alaptalan, mert habár a kereskedelmi könyvekkel való bizonyítás a S. E. 75. §. által fentartott 1875 : XXXVII. t.-cz. 13 és következő szakaszai rendelkezései értelmében a kereskedőnek szabályszerűen vezetett könyveinek bizonyító erejére az azokból készített könyvkivonatnak hitelesítése befolyást nem gyakorolhat, a kereskedelmi könyvek bizonyítékot csakis a kereskedőnek a bevezetésnek tárgyát képező tartalom által tanúsított tényeire nézve képezhetnek. Minthogy pedig a felperes könyvkivonatra alapított keresetét az alperes ellen ennek szállított árúk hátralékos vételára iránt indította, követelésének fennállása és jogszerűsége az alperes által tagadott árúszállitmányoknak az alperes részéről való átvétele bebizonyítását feltételezi. Ennélfogva miután a könyvkivonat bejegyzései szerint szállított árúk átvételének ténye a kereskedelmi könyvek bevezetéseinek tárgyát nem képezheti, a felebbezési bíróság nem sértette meg a kereskedelmi könyvekkel való bizonyításra nézve fennálló szabályokat, hogy a felperesek könyvkivonatát azon árúszállítmányok iránti vételárkövetelés fennállására nézve, a melyeknek átvételét az alperes tagadván, a követelés jogszerűsége az átvétel bebizonyítását feltételezte, bizonyítékul nem fogadta el. De nem alapíthat a felperes panaszt saját eskü alatti kihallgattatásának mellőzésére sem, mert a felebbezési bíróság tényállásában az alperestől tagadott árúszállítmány átvételét a pernek egyéb adataival nem fogadván el, valószinűsítettnek, a S. E.-nak az ügyfél esküjével való bizonyításnak kötelező szabályait nem sértette meg,