Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. III. kötet 1897,1898 (Budapest, 1899)

111 felpereseknek abból az alperes elleni jogaik érvényesítésénél nem ,i K. T. 355. hanem a 354. §. rendelkezéseit alkalmazta. De alaptalan az a panasz is, hogy a felpereseknek kártérítéshez való igényök a K. T. 354. alapján sem állhat fenn, miután ennek a törvényszakasznak rendelkezése ellenére a kárigény érvéayesítéséről az alperest azonnal nem értesítettek és az alperesnek az utólagos teljesítésre határidől nem engedélyeztek. Alaptalan pedig ez a panasz azért, inert a K. T. 354. helyes értelme szerint az értesítés elmulasztásának nincs más következménye, mint az, hogy a késedelmes fél mindaddig teljesíthet, és a. másik fél a teljesítést elfogadni köteles, míg ez által arról, hogy a késedelem következtében a teljesítés helyett kárt követel, értesítve nem lett, és az utólagos határidő nem engedélyezéséből a késedelemben levő fel kifogást csak úgy érvényesíthet, ha ily határidőt kért, de annak engedélyezése megtagadtatott. Nem bír törvényszerű alappal az alperesnek télül vizsgálati kérelmében felhozott az a jogi érvelése, hogy a felpereseknek azért nem állott jogukban a vétel tárgyát képező czirokmennyiséget 1897 február 19-én elárvereztetni, mert az alperes az árverés kitűzéséről nyert értesítésre 1897 február 17-én §7. a. intézett felhívásában, arra az esetre, ha az általa kérelmezett előleges szemle a czirokot jó minőségűnek fogja tanúsítani, késznek nyilatkozott azt átvenni. Alaptalan pedig azért, mert a vetéli szerződés világos tartalma szerint az alperes az az évi cziroktermést az év utolsó napjáig átvenni és kifizetni tartozott, és ezen nap után a czirok felpereseknél raktáron kizárólag az ő veszélyére maradhatott. — Ily kikötés következtében az alperes 1897 február 17-én az átvételt nem tehette függővé, a eziroknak akkor megállapítandó minőségétől és a felebbezési bíróság ítéleti indokai szerint helyesen mondotta ki, hogy a felperesek irányában, a szállítás szerződésszerű teljesítést- szempontjából a eziroknak csakis 1896. évi deczember 31-én féníorgott minősége lehetett döntő ; azt azonban az alperes, a felebbezési bíróságnak a S. E. 197. §. szerint a félülvizsgálati eljárásban is irányadó Ítéleti tényállása szerint nem is állította; hogy a czirok 1890 deczember 31-én nem lett volna szerződésszerű minőségű. Ennélfogva a felperesek az alperesnek a szerződéssel ellentétben álló feltételtől függően telt átvételi készséget figvelembe venni nem tartoztak.