Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. III. kötet 1897,1898 (Budapest, 1899)

97 vél állapíttatott meg, valamely jogszabálysértés azonban e részbén nem panaszoltatik. Alaptalan II—V. r. alpereseknek az a panasza, hogy felperes részére tartásdíjban marasztalhatók nem voltak, mivel felperessel kötelmi viszonyban nincsenek, alaptalan pedig azért, mert II—V. r. alperesek mint megajándékozottak marasztaltattak el az ajándékozott vagyon értéke erejéig, ez pedig törvényes alappal bír, mert mikép a felebbezési bíróság Ítéletében helyesen kifejtette I. r. alperes tartási kötelezettsége a megajándékozás idejében fennállott. Ennek a tartási kötelezettségnek II—V. r. alperesekkel szemben való érvényesítése ezéljából azonban ajándékozási szerződés érvénytelenítésére szükség nem volt, és felperes erre jogosítva sincs, mivel a fennálló ítélkezési joggyakorlat szerint felperes kereseti joga e tekintetben csak annyira terjed ki, hogy az ajándékozás idejében fennállott tartási kötelezettségért a megajándékozottat — az ajándékozott vagyon értéke erejéig felelőségre vonhatja. Nem fogadható el alaposnak II—V. r. alpereseknek az a panasza sem, hogy I. r. alperessel egy perben perelhetők sem voltak, hanem külön perrel kellett volna felperesnek ellenük igényét érvényesíteni, mert azzal a megállapított ténynyel szemben, hogy I. r. alperes összes vagyonát elajándékozta, II—V. r. alperesek nem is állítják, hogy I. ír. alperesnek az ajándékozottakon felül a tartás fedezésére elegendő vagyona maradt volna, tehát jogszabály nem sértetett az által, hogy a felebbezési bíróság II—V. r. alpereseket az esetre, ha I. r. alperestől a tartásdíj behajtható nem lenne, az ajándékozott vagyon értéke erejéig marasztalta. Az pedig minden alapot nélkülöz, hogy e részben az Ítélet a kérelmen túl terjeszkedett volna, mivel az elsőbiróságnak a felebbezési bíróság által elfogadott Ítéletéből kitűnik, hogy felperes oly kérelmet terjesztett elő II—V. r. alperesek ellen, hogy az ajándékozott vagyon erejéig marasztaltassanak, az Ítélet szerinti marasztalás tehát a kérelmen túlterjeszkedésnek nem tekinthető. (Kir. Cnria I. G. 274/97. 1897 október 13.) 503. A felebbezési bíróság a tanúbizonyítás felvételének mellőzése által jogszabálysértést nem követett el, ha a bizonyító fél nem jelölte meg azokat a ténykörülméFabiny, Curiai határozatok. III. •