Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. III. kötet 1897,1898 (Budapest, 1899)

92 Az 1877:XX. l.-rz. 11. §-ánák az a rendelkezése, a mely az anya tartási kötelezettségéi szabályozza, nem érinti a természetes atyának törvénytelen gyermeke irányában fennálló tartási kötelezettségi. E törvény által is fentartotl jogszabályokon alapuló birói gyakorlal szerint a nemzőnek elismeri atya, ha arra vágypni állapotánál fogva képes, első sorban köteles a törvénytelen ^vermekének szükséges eltartásáról gondoskodni* Minthogy pedig a felebbezési bíróság ítéleti tényállásában azt állapította még, hogy a felperes gyermekégek eltartásához havonként 40 írt szükséges, és megállapította, hogy a természetes atyának elismert alperes ennek viselésére a kellő vagyoni képességgel bír, helytelenül alkalmazta az anyagi jogszabályokat, a midőn az alperest a tartási kötelezett- ség megosztásával a jövőre kiterjedőiéi; szükségeltető havi tartásdíjnak csupán fele részében marasztalta. Ennélfogva, miután a felebbezési bíróságnak a tartásdíj mennyiségére vonatkozóan a fenforgó körülményeknek figyelembevétele mellett tett megállapítása, a tényállás keretébe tartozván, a S« E. 197. §. értelmében a felül-vizsgálati eljárásban is irányadó, az alperes a jogszabálynak helyes alkalmazásával, megállapított 40 írt havi tartásdíjösszeg viselésére a kereset indítását követő hónaptól kezdve kötelezendő volt, s ilyen irányban a felebbezési bíróságnak ítéletét meg kellett változtatni. A felperesnek az alperes tartási kötelezettségének a gyermek 1 (i-ik életkoráig leendő kiterjesztése iránt felhozott panasza azonban alaptalan, mert azt az ilyen irányban fennálló birói gyakorlatra alapítja. E tekintetben a birói gyakorlat által megállapított jogszabály nincs. E szerint a birói gyakorlatra a 14-ik életévig teijedt tartási kötelezettségre nézve a felebbezési bíróság is tévesen hivatkozik. De miután a gyermektartás kötelezettségének időtartama a gyermeknek elérhető keresetképességének idejétől van feltételezve, ennek megállapítása pedig ténykérdést képez, s a felebbezési bíróság által ítéletének indokai szerint az elsőbiróság Ítéletének tényállása is elfogadottnak tartandó, s ebben a fenforgó körülmények alapján a felperes gyermekének keresetképessége 14-ik életévében bekövetkezendőnek van megállapítva, erre a megállapításra tekintettel, a melyet a felperes felülvizsgálati kérelmében, a S. E. 197. §. alapjárt meg nem támadott, az alperes tartási kötelezettségét a felebbezési bíróság a gyermek 14-ik életévéig helyesen mondotta ki.