Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. I. kötet 1895,1896 (Budapest, 1897)

J 55 helytelen mellőzéséből eredő sérelmek pedig az 1893 : XVIíL t.-cz. 185. §-a c) pontja értelmében felülvizsgálat útján orvosolhatók. S minthogy felperes felülvizsgálati kérelmében panaszt emelt a miatt is, hogy az 1896. évi január 17. napjára szabályszerűen idézve nem volt, mivel a képviselőjétől nyert értesítés elkésetten érkezett az ő kezeihez, és ebből az okból a kitűzött tárgyaláson meg sem jelenhetett, a í'elebbezési bíróságnak vonatkozó tárgyalási jegyzőkönyve és a í'elebbezési bíróság Ítéletében foglalt tényállás alapján pedig megnem állapítható, hogy felperes a kitűzött tárgyalásra kellő időben megidéztetett; sőt az sem, hogy kellő időben arról, s a megjelenését elhatározó birói intézkedésről tudomással birt volna; az 1893:XVIII. törvényczikk 185. §-a 7. pontja alapján a 204. §. értelmében a felebbezési bíróság Ítélete feloldandó, és a felebbezési bíróság új tárgyalás tartására, a tényállás szabályszerű megállapítására és újabb, a perköltségre is kiterjedő határozat hozatalára utasítandó volt. (Kir. Curia I. G. 32/96. 1896 márezius 19.) GXVIII. A különváltan élő nő férjétől csak abban az esetben követeibet tartásdíjat, ha a különélésre a férjnek vétkessége szolgáltatott okot. Kisebb jelentőségű torzsalkodások, tekintettel a feleknek társadalmi állására és műveltségi fokára, nem szolgálhatnak okul arra, hogy a nő férje házát elhagyja. A törvényes gyakorlat szerint a különválva élő feleség férjétől csak abban az esetben követelhet tartásdíjat, ha a különélésre a férjnek vétkessége szolgáltatott okot és illetve annak tűrhetlen viselkedése a közös háztartásban való együttélést elviselhetlenné tette. Minthogy azonban a felebbezési bíróság Ítéletében megállapított és a s. e. tv. 197. §-a szerint a felülvizsgálati eljárásban is mérvadó tényállás szerint alperes felperessel szemben együttélésük utolsó idejében egyáltalában nem követett el oly tényt, mely különélését indokolttá tenné, kisebb jelentőségű torzsalkodások pedig, tekintettel a felek társadalmi állására és műveltségi fokára, nem szolgálhatnak okul arra, hogy felperes férje házát elhagyja, s minthogy a törvényszék által megállapított tényállás szerint alperes felperest házához visszahívta, felperes azonban e felhívásnak nem engedett, s minthogy végül