Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. I. kötet 1895,1896 (Budapest, 1897)

105 hiszeműsége. Egyedül az engedményező végrehajtást szenvedett roszhiszeműsége nem döntő. Az engedményezési ügyletnél az ellenértéknek ki nem szolgáltatását az igényperben az arra kifogást alapító alperes tartozik bizonyítani. A felebbezési bíróság azt, hogy valamely ténykörülményt be bizonyítottnak tart, nem egyszerűen kijelenteni, lianem a meggyőződését előidéző indokokat előadni tartozik. (S. E. 64. §.) Az alperesnek az a panasza, hogy a felperes részéről a végrehajtást szenvedett lefoglalt követelésének reá történt engedményezése folytán tulajdoni jogalapon érvényesített igénynek elbírálásánál a felebbezési bíróság nem a szerzés jóhiszeműségének és jogszerűségének döntő kérdéséből indult ki, alaptalan; mert a felebbezési bíróság tényállásában meg van állapítva, hogy az alperes által lefoglalt követelés a végrehajtást szenvedett részéről még annak lefoglalása előtt a felperesre engedményeztetvén, a követelésnek engedményezése az alperes mint hitelező irányában joghatályosnak tartandó. Ezáltal tehát a felebbezési bíróság a felperes igényének tulajdoni alapját elbírálta. Az a panasz pedig, hogy a lefoglalt követelésnek engedményezése az alperes irányában nemcsak azért, mert a követelés felett a végrehajtást szenvedett nem rendelkezhetett, hanem azért is hatálytalan, mert a felperes annak az engedmény által történt megszerzése idejében nem volt jóhiszemben, figyelembe nem jöhet azért, mert döntő kérdést képez ugyan az engedményezésnek az alperes, mint az engedményező hitelezője irányában való joghatályossága szempontjából a felperesnek az engedményezés idejében fenforgott jóhiszeműsége, de sem a felebbezési bíróságnak tényállásából, sem az első bíróság előtti tárgyalásról felvett jegyzőkönyvből nem tűnik ki, hogy az alperes a felperes igénye ellenében, az engedményező végrehajtást szenvedett rosszhiszeműségén felül az engedményes felperesnek rosszhiszeműségét is érvül felhozta volna, a S. E. 197. §-nak rendelkezéséhez képest pedig a felülvizsgálati eljárásban új ténykörülmények csak akkor hozhatók fel, ha valamely eljárási szabály nem alkalmazása vagy nem helyes alkalmazásának esete forog fenn. E szerint a felebbezési bíróság nem sértett meg jogszabályt, a mikor az engedményezés jogi hatályának eldöntésénél nem terjeszke-