Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. I. kötet 1895,1896 (Budapest, 1897)

91 eljárásban is irányadó tényállásra is alapíttatott, hogy a fennebb hivatkozott tételű ingóságok sem az eladó végrehajtást szenvedő részéről, sem az állítólagos közvetlen vevő Gs. M., sem pedig ezáltal S. M. további vevőnek át nem adattak, már pedig ingóságok tulajdonjoga átadás nélkül meg nem szerezhető s ekként jelen esetben már az átadás hiánya elegendő jogi alapul szolgál az igénykereset elutasítására. (Kir. Curia I. G. 198/95. 1896. február 5.) J.XXIV. Az anya törvénytelen gyermekének atyja irányában fennálló igényeire nézve ezzel kiegyezvén, gyermekének az ő kezéhez fizetendő tartása díját sem érvényesítheti ennek természetes atyja irányában. Az okiratot kiállító fél, saját tényének következményeit meg nem támadhatja. Felperes felülvizsgálati kérelmében az 1893 : XVIII. t.-cz. 185. §-a a) pontja alapján azt panaszolja, hogy a másodbiróság anyagi jogszabályt sértett meg az által, hogy azon álláspontra helyezkedett, mely szerint a gyermektartási-díj követelhetése az anya igényét képezné, és hogy kimondotta, hogy az anya és a természetes apa között létre jött ily tárgyú szerződéshez gyámhatósági jóváhagyás nem szükséges; továbbá, hogy miután felperes a B) alatti szerződés érvénytelenítését nem kérte, az hatálytalannak ki nem mondható, továbbá, hogy a B) alatti szerződést felperes saját személyében állította ki, az a másodbiróság által mint nem a kiskorú gyermek igényeire vonatkozó, figyelembe vehető nem lett volna; és hogy a kötelezettség kezdete, és végződő időpontja, valamint a tartásdíj összege szintén anyagi jogszabály megsértésével lett megállapítva. A felperes felülvizsgálati kérelmében előadott panaszok azonban figyelembe nem vehetők, mert felperes keresetében önmaga adja elő, sőt a tárgyalás folytán megállapított tény, hogy ugyanő alperessel 1893 évi július 5-én, mint kiskorú fiának nagykorú édes anyja kiegyezett. Ezen kiegyezés tehát kétségtelenül a felperes saját ténye, ezen saját tényét felperes megtámadni és ebből folyólag az említett okiratnak kötelező erejét kétségbe vonni nem jogosult.