Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. I. kötet 1895,1896 (Budapest, 1897)
88 A felperes felülvizsgálati kérelmében felhozott többi panaszok és elsőrendű alperes felülvizsgálati kérelme folytán a felebbezési bíróság ítéletének az elsőrendű alperes R. J.-vel szemben érdemileg intézkedő része, annak megjegyzésével, hogy ez alperes irányában a perújítás megengedése jogerős, feloldatott és a felebbezési bíróság a rendelkező részben foglaltakhoz képest további törvényszerű eljárásra utasíttatott, mert az Ítéletben az ügy eldöntésére befolyással biró lényeges eljárási szabályokat a felebbezési bíróság részint helytelenül alkalmazott, részint mellőzött. A S. E. T. 64. §-a értelmében ugyanis a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél az e szakaszban említett kivételektől eltekintve, a törvényes bizonyítási szabályokhoz nincs kötve ugyan, azonban a törvény összes rendelkezéseivel kapcsolatban és egybevetésével, az idézett szakasznak helyes értelmezése szerint a bizonyítékok e szabad mérlegelésének elengedhetetlen feltétele az, hogy az Ítéletben nyilvánuló birói meggyőződés a szolgáltatott összes bizonyítékok figyelembe vételével alkottassék meg, s az összes szolgáltatott és felajánlott bizonyítékok alkalmazására vagy nem alkalmazására vonatkozó indokok tüzetes előadásával történjék olykép, hogy azok az okok, melyek a bíróságot az ítéletben nyilvánuló meggyőződése kimondására vezették, felismerhetők legyenek, vagyis kell, hogy a birói meggyőződés megalkotásánál az összes perbeli adatok számba vétessenek, s hogy ennek meg- s így történte az Ítéletből kitűnjék. Minthogy azonban a felebbezési bíróság Ítéletében S. G. és P. S. tanuknak az alapperbeli felperes csődtömeggondnok számadási ügyében 1886. évben tett vallomását figyelembe nem vehetőnek azért mondotta ki, mert az a kir. Guriának az alapperben 623/93. sz. alatt hozott ítéletében az ítélet hozatalánál már alapul szolgált s mérlegeltetett, egyebekben pedig azt, hogy a R. J.-féle csődhitelezőket R. D. a felperestől átvett pénzzel fizette ki, nem valónak csak azért állapította meg, mert az alapperben kihallgatott tanuk egyáltalán nem szolgáltattak bizonyítékot felperes állításaira nézve, hanem épen az ellenkező tényekre; s minthogy ezek szerint a felebbezési bíróság az említett tényállás megállapításánál az újított perben kihallgatott tanuk vallomását s az újított per adatait egyáltalán figyelembe sem vette, sem a mellőzésre vonatkozó indokokat fel sem említette, a felebbezési bíróság Ítéletében a S. E. T. 64. §-ában körülírt lényeges s az ügy eldöntésére befolyással biró oly eljárási szabályt sértett meg, hogy e miatt Ítélete érdemileg alaposan felül nem vizsgálható.
