Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. I. kötet 1895,1896 (Budapest, 1897)
69 eljárási jogszabályokat, melyeknek helytelen alkalmazása, megsértése vagy mellőzése panaszoltatik. Felperes felülvizsgálati kérelmében csakis az 1893: XVIII. t.-cz. €4. §-át jelöli meg, azt állítván, hogy a felebbezési bíróság ezt a szakaszt a bizonyítékok mérlegelésénél helytelenül alkalmazta. Jelen esetben azonban az idézett 64. §. rendelkezésének megsértéséről szó nem lehet, mert felperes nem is állítja, hogy a felebbezési bíróság az 1893: XVIII. t.-cz.-nek valamely oly rendelkezését sértette volna meg, mely kötelező törvényes bizonyítási szabályt foglal magában, egyébként pedig az idézett 64. §. szerint a bíróság a bizonyítékokat szabadon mérlegeli, és e szakasz megsértésének esete csak akkor forogna fenn, ha a bíróság nem indokolná, hogy valamely tényt miért vett bizonyítottnak, vagy nem tekintett bizonyítottnak. Azonban ez esetben a másodbiróság elfogadván az elsőbiróság indokolását, tüzetesen kifejtette, hogy miért vette bizonyítottnak azt, hogy felperes az F) alatti egyezség szerint a kereseti 900 frtról lemondott az ezen megállapítás pedig mint ténykérdés a felülvizsgálat körén kívül esik. Panaszolja ugyan felperes azt is, hogy a bíróság állítása szerint anyagi jogszabályt sértett meg akkor, a mikor felperes bizonyítékaival szemben vélelmet állított fel, és arra alapította Ítéletét, de ez a panasz is alaptalan, mert a másodbiróság Ítélete nem vélelemre, hanem azon tényre van alapítva, mely szerint a bemutatott okmányokkal bizonyítottnak vette, hogy a kereseti követelés az F) alatti egyezség szerint szintén képezte kiegyenlítés tárgyát, és arról felperes kir. kincstár ezen egyezség szerint lemondott. Az F) alatti egyezség értelmezésébe sem bocsátkozhatik a kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság, mert annak megállapítása, hogy valamely egyezség, annak tárgya tekintetében mily terjedelmű, az egyezség mire van irányozva, a felek akarata mire czélzott, ténykérdést képez. A jogkérdés felvetésével a másodbiróság Ítéletét csak azon az alapon lehetne megtámadni, ha felperes panaszolta volna, hogy a szerződések értelmezésére vonatkozó valamely concret anyagi jogszabály megsértetett volna, ily panasz azonban a felülvizsgálati kérelemben nem foglaltatván, a Curia nincsen azon helyzetben, hogy annak bírálatába bocsátkozhassék, hogy az F) alatti egyezség értelmezésénél a törvényes magyarázati szabályok megtartattak-e, avagy nem ? (Kir. Curia II. G. 79/95. 1895. deczember 30.)
