Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. I. kötet 1895,1896 (Budapest, 1897)

61 másik félévre esett volna, s ha igaz is, hogy novemberben répát és csalamádét betakarítottak, ez a termés még az előbbi gazdasági év eredménye volt, ép azért az október—áprilisi időszakra haszonbérfizetésre sem kötelezhetők, s a mennyiben azt már kifizették, az időközi eladás okából, miután ilykép a haszonbérlet tárgya tőlük el vonatott, mint tartozatlan fizetést jogosan visszakövetelhetik annál is inkább, mert ellenkező kikötés sem általában a szerződésben, sem annak 10. pontjában nem foglaltatik, mivel e pontnak az akijelentése, hogy haszonbérlők a vetőmag értékének megtérítésén kivül mást nem követelhetnek vissza, nem vonatkozik a haszonbéri összegre, hanem csak úgy értelmezhető, s a lelek akarata e kijelentéssel csak oda irányulónak tekintendő, hogy a haszonbérlők befektetéseikért másnemű kárpótlást nem igényelhetnek. A jogkérdés ilyetén szabályozása mellett felperesek felülvizsgálati kérelme alaposnak találtatott tehát annyiban is, a mennyiben ez az 1894. évi október 1-ső napjától 1805. évi ápril hó l. napjáig terjedő időre kifizetett haszonbéri összegre nézve a jogszabály helytelen alkalmazására vonatkozik, s a jogszabálynak a kifejtettek értelmében való helyes alkalmazásával az előre kifizetett említett félévi haszonbér egész összegében való visszafizetésére alperes kötelezendő lett volna. Minthogy azonban másrészről felperesek maguk is beismerik, hogy a haszonbér tárgyának egész 1895. évi február hó 22. napjáig háborítatlan birtokában és használatában voltak, alperes pedig azt vitatja és bizonyítani is kívánja, hogy a használat továbbra is kiterjedt, s minthogy ily körülmények között alperes, ha haszonbéri összeget nem igényelhet is, de a tényleg gyakorolt használatért a szokásos és szükség esetére szakértő közbejöttével megállapítandó használati díjat minden esetre jogosult követelni, s minthogy végül a kereseti jogügyletre nézve a felek közötti jogviszony már a jelen perben végleges s annál is inkább szabályozandó, mert az egész félévi bérösszegre alperes részéről kifejtett megtartási igényben az említett czímen támasztható igény is benne foglaltatik: ezeknél fogva arra nézve, hogy ama félévi haszonbéri összegről mennyit köteles alperes visszafizetni, s mennyit jogosult megtartani, érdemleges határozat mindaddig nem hozható, míg a tényállás fel nem derítettik és meg nem állapíttatik abban az irányban, hogy felperesek az 1894. évi október 1. napjától 1895. évi ápril hó 1. napjáig a bérlemény területét mily mérvben és minő czélra használták, hogy a haszonvételek mennyiben tekinthetők az 1894/95. gazdasági évre eső haszonvételeknek, és hogy e használatért a helyi