Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Hiteljogi Döntvénytár. 53 69. Annak a megállapításánál, hogy az 1914. évi XVII. tc. hatálya valamely vasútra és annak alkalmazottaira kiterjed-e, a súlypont a vasút által gyakorolható üzleti jog terjedelmén, vagyis azon nyugszik, hogy az engedélyokirat tartalma szerint az engedélyes teljes közforgalmú, avagy csupán korlátolt közforgalmú vasúti üzem folytatására van-e feljogosítva. A vasúti üzem céljának a megnevezése (hánya-, ipar-, erdei, gazdasági stb.) az engedélyezett üzleti jog tartalmának nem lényeges része. (Kúria 1934. febr. 20. P. II. 1980/1933. sz.) 70. Kétoldalú szerződés esetében, ha a szerződés megkötése után az általános gazdasági viszonyokban a szokásos szerződési kockázatot tetemesen meghaladó olyan mélyreható változás állott be, mellyel a felek okszerűen előre nem vethettek számot s amelynek következtében a szolgáltatásnak és ellenszolgáltatásnak gazdasági egyensúlya felborult, a szerződésnek hatálytalanítása vagy módosítása gazdasági lehetetlenülés okából akkor kérhető, ha a szerződés révén az egyik fél a jóhiszeműséggel és a méltányossággal ellentétben nem várt aránytalan nyereségre tenne szert, a másik fél pedig ugyanilyen veszteséget szenvedne. ^Kúria 1934 febr 22 p vn 42o2/1932. sz.) Indokok : Alperes azt a kifogást érvényesíti, hogy az adás-vételi szerződés megkötésétől, 1929. márc. 12-től kezdve a mezőgazdasági ingatlanok értéke s a mezőgazdasági termékek ára olyan mértékben csökkent, hogy a szerződésnek az eredeti feltételek szerint való teljesítése reá nézve gazdaságilag lehetetlen, s ezért gazdasági lehetetlenülés okából vagy a szerződés hatálytalanítását vagy a vételár megfelelő mérséklését kéri. (. . . Mint a fejben . . .) Az kétségtelen, hogy a mezőgazdasági ingatlanok értékében beállott nagy változás s a mezőgazdasági termények feltűnő árcsökkenése az alperest, mint gazdálkodót nehéz helyzetbe hozta, amennyiben a földek hozamából nem tud olyan jövedelmet elérni, amilyenre 1929-ben az ingatlanok megvétele alkalmával méltán számíthatott, s az ingatlanok értékcsökkenése révén veszteséget is szenvedett. Azonban ezzel szemben az ingatlanok értékcsökkenése folytán az eladó semmiféle nyereségre nem tett szert, ami értéket az alperes veszített, az semmiféle formában nem gazdagította az eladót, ő a szerződés teljesítése a vételár fizetése következtében nem jut nagyobb értékhez, mint aminő értéket az eladott ingatlanok az adás-vételi szerződés megkötésekor az alperes szerint is képviseltek. Hogy az ingatlanokat olyan időben adta el és adta át, hogy ezáltal elkerülte az ingatlanok értékcsökkenése folytán minden tulajdonost egyformán sújtó károsodást, viszont az alperes olyan időben vett