Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Hiteljogi Döntvénytár. 51 az alaptőke emelésére vonatkozó közgyűlési határozat érvénytelenségére jogszerűen nem hivatkozhatik. = Ugyanígy : K. 1934. febr. 8. P. VII. 2828/1933. és 2829/1933. 67. A szolgálati és jegyeimi szabályzat házasságkötési tilalmának a megszegése nem tekinthető oly hibának, amely a munkavállalót az öt egyébként megillető nyugdíjhoz való jogától megfoszthatná. (Kúria 1934. febr. 13. P. II. 3565/1932. sz.) Indokok : A vállalat szolgálati és fegyelmi szabályzatának értelmében a nőtisztviselők férjbezmenetelre engedélyt nem kaphatnak, miért is kötelesek állásukat szabályszerű időben felmondani vagy állásukról lemondani, vagy az igazgatóság részéről történő felmondás céljából férjhezmenési szándékukat bejelenteni. Felperes a férjhezmenési szándékát két ízben is bejelentette az alperesnek. Az alperes figyelmeztette a felperest, hogy a férjhezmenésre engedélyt nem ad ; a felperes ennek ellenére házasságot kötött és az alperes a megtörtént házasságkötésről való tudomásszerzés után a felperesnek az állását felmondta. Felperesnek az a ténye, hogy férjhezment, a házasság erkölcsi természetére való tekintettel hibának nem tekinthető. A budapesti kir. ítélőtábla mint felülvizsgálati bíróság P. VI. 13/1931. számú ítéletében pedig kimondotta, hogy érvénytelen a szolgálati szabályzatnak az a rendelkezése, amely a házassági tilalom megszegését a szolgálatból való felmondás nélküli elbocsátás okául minősítette. A szolgálati és fegyelmi szabályzat értelmében tehát a házasságkötési tilalom megszegése nem vonhat egyebet maga után, mint a szolgálati viszonynak felmondással való felbontását, a nélkül azonban, hogy az oly hibának volna tekinthető, amely a felperest az egyébként őt megillető nyugdíjhoz való jogától megfoszthatná. = A Bp. T. idézett 1931. márc. 6. P. VI. 13/1931. sz. határozata szerint : «Az alkalmazás feltételeinek a felek kölcsönös érdekei megfontolásából eredő meghatározása általában a felek szabad megegyezésének körébe tartozik és a felmondásnak bármely esetre történő kilátásba helyezése az alkalmazottra nézve sérelmet nem jelenthet, mert a munkaadó az alkalmaztatást bármikor indokolás nélkül is felmondhatja. Annak kimondása azonban, hogy az alperes a nála alkalmazott tisztviselőnőt bármily körülmények között történt házasságkötésük esetén felmondás nélkül nyomban elbocsáthatja, beleütközik a felek jogviszonyában alkalmazandó 1910/1920. M. E. számú rendelet 2. és 23. §-ába, amely jogszabály értelmében a határozatlan időre kötött szolgálati szerződést csak előzetes felmondással lehet felbontani és a szolgálati szerződésnek ettől a rendelkezéstől az alkalmazott hátrányára eltérő kikötése érvénytelen. Érvénytelen tehát az a szerződési megállapodás, amely szerint az alkalmazott előzetes felmondás nélkül elbocsátható házasságkötése okából, vagyis oly cselekmény okából, ami különben az 1884 : XVII. tc. 94. §-a alapján nem szolgálhat jogos okul az alkalmazottnak felmondás nélkül történő elbocsátására." 4*