Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

36 Hiteljogi Döntvénytár. kívánt rendezni. Nem lehet ezzel szemben sikerrel felhozni aztr hogy a biztosító társaság már a kötvényre vezetett záradékban azt jelentette ki, hogy az ált. bizt. feltételek 11. §-ában megjelölt, tehát a megtámadhatóságra vonatkozó kétévi idó'tó'l teljesen eltekint s hogy ekként nem volt értelme, hogy ebben a tekintetben a levélben további engedményeket tegyen. A 11. § ugyanis azt a rendelkezést is tartalmazza, hogy a bevallás körül fennforgó szándékos megtévesztés esetében a megtámadás nincs határidó'höz kötve s erre az esetre a biztosító társaság javára a kötvényre vezetett záradékban foglalt nyilatkozat dacára is fennmaradt a megtámadás lehetősége. E biztosító társaságnak tehát még a kötvényben foglalt kijelentéssel szemben is mindig módjában állott, hogy abból a megtámadhatóság kérdésében az ajánlattevő' javára engedményt tegyen. Ezzel szemben a biztosítási ajánlatot tevőt illetően a helyzet az, hogy mivel egyfelől nincs adat annak feltételezésére, hogy a szerződés megtámadhatósága és az öngyilkossági kockázat korlátozása között fennálló jogászi különbséget és a használt szakkifejezések értelmét teljesen ismerte, és mivel másfelől a maga részéről ahhoz ragaszkodott, hogy a szerződés öngyilkosságból eredő halál esetére is nyomban hatályba lépjen, a biztosító társaság levelének átvételénél abban a feltevésben volt, hogy a levélben foglalt nyilatkozattal most már a szerződés megkötése teljesen az ő szándéka szerint történt meg, aminthogy egyéb levelei is arra mutatnak, hogy biztosítási szerződéseit öngyilkosságának elkövetése előtt öngyilkosság esetére is azonnali kötelező erővel fennállónak tekintette. Ezek szerint pedig figyelemmel arra, hogy a fellebbezési bíróság a felek megállapodásának a felperes által előadott értelemben való létrejöttére vonatkozóan A. I. tanú vallomásában foglalt adatokat a bizonyítás egyéb adataival szembeállítva, a Pp. 270. §-a szerint mérlegelte s azokat valók gyanánt el nem fogadta, kétségtelen, hogy a biztosítási szerződésnek az öngyilkosságból eredő halál esetére szóló kockázatviselést illető részére nézve a felek ügyleti nyilatkozataikat egymástól eltérő értelemben vették s így jogérvényes kötelezettség megalapításához szükséges ügyleti akaratmegegyezés ebben a részben közöttük nem volt. Oly jogérvényes megállapodás tehát, hogy az alperes kockázatviselése már akkor is fennáll, ha a biztosított halála öngyilkosság folytán a szerződés egyéves fennállása előtt következik be, a felek között nem létesült. Nem hivatkozhat ezzel szemben a felperes jogszerűen arra, hogy a levél tartalmát, amennyiben abban az érthetőséget zavaró homályosság van, az azt kiállító biztosító társaság hátrányára kell az anyagi jog szabályai szerint magyarázni, mert ez az okirat az alperes állás-