Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

3U2 Hiteljogi Döntvénytár. vagy fizessék ki. A bírói gyakorlat által követett jogszabály szerint egymás közötti viszonyukban az adósok, amennyiben törvény vagy jogügylet másként nem rendelkezik és az egyetemlegesség keletkezésének körülményeiből más nem következik, egyenlő arányban kötelesek teljesíteni. Ebből a szabályból önként folyik, hogy mihelyt a kötelezettség a hitelezővel szemben lejárt, mindegyik adósnak kereseti joga van a többi ellen arra, hogy a hitelező kielégítéséhez az őket terhelő arányban hozzájáruljanak. Ehhez képest nemcsak ahhoz van joga az adósnak, hogy a hitelezőnek általa való kielégítése esetén a többi adóstól az őket terhelő arányban visszkeresetileg megtérítést követelhessen, hanem már a hitelező kielégítése előtt igényelheti, hogy a többi adós a hitelező kielégítése tekintetében hozzájárulási kötelezettségének megfeleljen. A törvény idézett rendelkezése az igazgatóság tagjainak az adóköteles vállalattal való egyetemleges felelősségét az általános forgalmi adóért vétkességükre tekintet nélkül feltétlenül megállapítja. Az igazgatósági tagok közötti viszony szempontjából azonban a vétkesség kérdésének jelentősége van. A vétkes igazgatósági tag a nem vétkes igazgatósági tagoktól nem követelheti, hogy hozzájáruljanak a hitelező kielégítéséhez. És az igazgatósági tagok a tagságuk megszűnése után felmerült forgalmi adótartozás tekintetében sem tartoznak annak kielégítéséhez hozzájárulni. Az a körülmény, hogy a kérdéses adótartozás a csődtömegből egészben vagy részben esetleg kielégítést nyerhet, nem akadálya annak, hogy a felperes azoktól az alperesektől, akik a kifejtettek szem előtt tartása mellett, a felek egymásközötti viszonyában a fenti adótartozás kielégítéséhez hozzájárulni tartoznak, követelhesse, mikép mindegyikük a hozzájárulási kötelezettségének megfelelő összeget, bírói letétbe helyezze. = Ad II. : V. ö. Hj. Dt. 26., 70. 49. Az oly címkék, amelyek az átlagvevöben a szokásos figyelem és pillanatnyi rátekintés mellett megkapóan hasonló összbenyomást keltenek, alkalmasak arra, hogy a fogyasztó és vásárló közönséget az áru származása és ugyanazonossága tekintetében tévedésbe ejtsék. (Kúria 1934. jan. 16. P. IV. 3178/1933. sz.) Indokok: A Tvt. 9. §-ának alkalmazásához nem szükséges, hogy az utánzott áru- vagy üzlet jelző teljesen azonos legyen a panaszos által használt jellegzetes áru- vagy üzlet jelzővel, hanem elegendő az is, ha a versenytárs megkapóan hasonló áru- vagy