Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)
Hiteljogi Döntvénytár. 19 30. Nincsen törvényes akadálya annak, hogy ha az 1922: XII. tc. 40. §-a alapján többen közösen kapnak rendes járati időhöz kötött gépkocsi jelhasználásával űzött személyszállítási (társaskocsi) ipar gyakorlására engedélyt, belső viszonyukat olyképpen szabályozhassák, hogy az egyik engedélyestárs nem vesz részt az üzletvitelben, az azzal járó kiadások és bevételek őt nem illetik, hanem a többi engedélyestársat, akik viszont ennek ellenében neki bizonyos meghatározott összegű járandóságot biztosítanak és megtérítik neki az üzem céljára átengedett gépkocsi ellenértékét is. (Kúria 1933 nov 29 p jy 5843/2932. sz.) Indokok : I. (Mint fent.) Ilyen értelmű a felek közt létrejött társas jogviszonyukat szabályozó szerződés, amellyel a felperes lényegében ahhoz járult hozzá, hogy a két útvonalra két gépkocsival társaskocsi ipar gyakorlására nyert közös engedély alapján az üzemet az alperesek anyagilag a maguk számlájára bonyolítsák le, ennek ellenében 8000 pengő értékben vegyék át a felperes gépkocsiját és a felperesnek az engedély öt évi időtartama alatt 10,000 pengőt szolgáltassanak egyenlő havi részletekben. Ehhez képest felek megállapodása nem minősül meg nem engedett és ekként nem hatályos jogátruházásnak. Erről már azért sem lehet szó, mert a szerződés szerint abban az esetben, ha a felperes által az alpereseknek eladott gépkocsi külföldi gyártmányú volta miatt a forgalomból kivonatnék, az egyik útvonalon a gépkocsiforgalom fenntartása az alperesek fizetési kötelezettségének megszűnése mellett a felperest terhelte. A feleknek jogátruházási szándékát kizárja a szerződés az a rendelkezése is, amely azt az esetet szabályozza, ha a felek valamelyike a megállapodáson változtatni óhajtana vagy a társas viszonyt felbontani kívánná. Kizárja a felek ilyen szándékát az is, hogy a szerződés értelmében a felperes az alperesekkel együtt jelölte ki a vállalat felelős vezetőjéül az elsőrendű alperest és hogy bizonyos meghatározott esetekre fenntartották a felek a felperes társtulajdonosi közreműködését. Ámde arról sem lehet szó, hogy a felperes iparengedélyének gyakorlatát az alpereseknek bérbeadta volna, hiszen a felek az iparengedélyt közösen kapták és így annak használatára vonatkozó megállapodásuk jogközösségi viszonyuk szabályozásának megítélése alá esik. II. Mindazonáltal a felperes az alperesek ellen az A.-/, jelű szerződés alapján az alább kifejtendőkhöz képest jogot nem érvényesíthet. A szerződés szerint a felperes gépkocsiját az alpereseknek 8000 pengő vételárért teher- és adósságmentesen oly megállapodás mellett adta el, hogy azok a vételárat a felperes 10,000 pengő járandóságával együtt havi 300 pengős részletekben fogják fizetni. Mikor ezután a felperes hitelezői követeléseikkel felléptek és a felek közt újabb megállapodásra irányuló tárgyalások indultak meg, a felperes, aki az alpereseknek eladott gépkocsi tulajdonjogát még maga sem szerezte meg, az 1930. augusztus 14-én kelt levele szerint az alperesek irányában kijelentette, hogy a gépkocsi tulajdonjogának reá szállása esetén is csak akkor fogja a gépkocsi tulajdonjogát az alperesekre ruházni, ha utóbbiak a gépkocsi vételárát ió váltókkal fedezik és ezenkívül ingatlanaikra a vételár zálogjogi bekebelezését megengedik. A szerződésben azonban a felperes a gépkocsiról mint saját tulajdonáról rendelkezett és a gépkocsi tulajdonjogának az alperesekre ruházását a
