Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Hitel jogi Döntvénytár. 141 Indokok : Az 1890 :11. tc. 3. § 3. pontja értelmében a belajstromozasból az olyan védjegyek vannak kizárva és nem alkalmasak a kizárólagos használati jog megszerzésére, amelyek a forgalomban bizonyos árunemek megjelölésére általában szokásosak. Az eredetileg egy vállalat, egy áru individi alizálására szolgáló megjelölés is tehet oly eltérjedettségre szert a forgalomban, hogy individualizáló erejét elveszti és már nem egy bizonyos vállalatra, avagy árura utal, hanem fogalommeghatározássá válik. E folyamat azonban semmi képpen sem tekinthető végbementnek akkor, ha a forgalmi körök egyrésze még az illető megjelölés alapján egy bizonyos vállalathoz tartozó árut, nem pedig árufajt ismer fel. Állandó védjegyjogi gyakorlati elv ugyanis, hogy a bejegyzett védjeggyel szemben az árunévvé való átalakítás csak az esetben következik be, ha minden kétséget kizáró módon megállapítható az a tény, hogy a védjegynek valamely vállalatra utaló, tehát megkülönböztető jellege A forgalmi életben elenyészett, a vevőközönség felfogásából eltűnt, és a védjegy az 1890 : II. tc. 3. § 3. pontjának megfelelően a forgalomban bizonyos árunem megjelölésére általánosan szokásos volt vag}- szokásossá vált. Az elsőbíróság a hazai kereskedelmi és iparkamarák és pedig a budapesti, debreceni, győri, pécsi, soproni, miskolci és a szegedi kamarák jelentései alapján helyesen állapította meg tényként, hogy a hazai érdekelt forgalmi körök egyrésze, különösen az alperesi vállalat vevőköre a Carborundum ( = C.) szóban az alperes vállalatára utaló jegyet, vagyis az alperesi vállalat árujegyét látják, az tehát sem eredetileg nem volt, sem átalakulás folytán nem vált a si lícium earbid anyagmegjelölésére általánosan szokásossá. Minthog}- pedig a szabadjelzés eredeti meghatározásánál éppúgy, mint a szabadjelzéssé való átalakulás megállapításánál kizárólag a hazai érdekelt forgalmi köröknek a felfogása az irányadó, ennélfogva a felperes által felhívott és a becsatolt külföldi (svájci) ítéletet, továbbá a budapesti kir. törvényszék és kir. ítélőtábla ítéleteiben felhívott nyomtatványokat, tudományos munkákat és egyéb bizonyítékok vizsgálatát a határozat meghozatalánál az elsőbíróság helyesen mellőzte. A felperesnek azt az előadását, hogy a C. szó mát a lajstromozás előtt is anyagnév volt, azért is figyelmen kívül kellett hagyni, mert a peres felek egyező előadása szerint a C. szót Acheson nevű mérnök alkotta, tehát az feltétlenül eszményi, képzett szó, azt pedig, hogy ez a 20 év óta lajstromozott szó a magyar forgalmi életben a lajstromozást megelőző időben a siliciumcarbid összetételű anyag nak általánosan használt nevévé vált volna, a fenti kamarai jelentések alapján megállapítani nem lehetett. Igaz ugyan, hogy az alperes jogelődje 1895. jan. 5-én csak az ábrás árujegyét lajstromoztatta be és nem egyben a C. szóvédjegyet. Ebből a magatartásából azonban nem vonható okszerű következtetés arra, hogy a C. szóvédjegy belajstromoztatása azért nem történt, mert ez a szó mint anyagmegjelölés védjegyként belajstromozható nem volt. Erre ugyanis a perben adat fel nem merült s minthogy az 1890 : II. tc. 3. §-ának 2. pontja szerint akkor a lajstromozásból a pusztán számokból, betűkből vagy szavakból álló árujelzések ki voltak zárva és csak az 1895. aug. 1-én életbelépett 1895 : XLI. tc. 1. §-a tette a pusztán szavakból álló árujegyek védjegyként belajstromozását lehetővé, a C. szó védjegyként belajstromoztatása 1895. jan. 5-én törvényes tilalom folytán keresztülvihető nem volt. Az alperes jogelődje tehát nyilvánvalóan e miatt használta és lajstromoztatta be a C. szó mellett az ábrás védjegyet, a felperes szerint köszörűkövet mutató, két párhuzamos kört és helyezte a C. szót a két kör közé. Az 1905. és 1915. évi meghosszabbítások, illetőleg megújítások és az 1910., 1911., 1913. és 1914. évi belajstromozások már csupán a C. szó védjegyezését tartalmazták, és az alperes, illetőleg jogelődje azt ezekben az időpontokban már joggal is kérhette ilyképpen, mert akkor a szavakból álló védjegyek belajstromozása már törvényileg megengedett volt. Minthogy a joggyakorlat értelmében szóvédjegyként bírálandók el azok a védjegyek, amelyekben a védeni kívánt szó más, de