Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

134 Hiteljogi Döntvénytár. az alperesi szabadalom elsőbbségének időpontjában, 1916. évi máj. 31-én nem voltak alkalmasak az alperesi szabadalom újdonságának lerontására. A kii-. Kúria azonban nem fogadhatta el az elsőbírósági jogi álláspontját. A szabadalmi jognak alapvet'") elve, hogy a találmány újdonságát és a szabadalom terjedelmét a technikának az elsőbbség megszerzése idejében való állása alapján kell megítélni. Ebből pedig következik, hogy a technikának a most említett időpont után bekövetkezett fejlődése nem alkalmas a korábban megszerzett szabadalom újdonságának lerontására vagy terjedelmének korlátozására. Az elsőbíróság azt állapította meg, hogy a brit és az amerikai szabadalmi leírásokból az alperesi szabadalom elsőbbsége idejében mái ismeretessé vált olyan erősbítőeső. amelynek katódja és anódája között két rács (áttört vezető) foglal helyet. Ez a megállapítás téves, mert az 1916. évben az erősbítőcsövek nem anódából és katódából állottak, amelyek közé a feltalálók hol egy, hol két rácsot helyeztek el, hanem háromelektródás csövek, az ú. n. triódák voltak forgalomban, anódával, vezérlőráccsal és katódával. A feltaláló tehát nem az anóda és katóda közé helyezett még egy rácsot, hanem vagy a katóda és a vezérlőráes közé, amikor a tértőltéses rácsos csőnek nevezett ily találmány jött létre (Langhmir és Schottky) ; vagy az anóda és a vezérlőráes közé helyezte az új rácsot, amikor ismét új találmány jött létre, vagyis más módon és más hatás kiváltásával keletkezett az alperesi szabadalommal védett védőrácsos cső (Schottky). Amikor a régi rácson fölül még egy áttört vezetőt helyeztek el a csőben, indokolt volt, hogy a régi rácsot «vezérlőrács»-nak nevezzék. Az erősbítőeső veknek természetes fejlődéséhez tartozik továbbá, hogy amikor a feltaláló az erősbítőeső ben az akkor már ismeretes anóda, vezérlőrács, katódának nevezett elektródákon kívül még a védőrácsot is elhelyezte, szükségszerűen meg kellett adnia azt az utasítást is, hogy ez a védőrács tartassák állandó potenciálon. Az elsőbíróság ezt a kiegészítést a cső kapcsolására vonatkozó adatnak tekintve indokolatlanul szakította azt el az erősbítőeső szerkezetétől és indokolatlanul nevezte a katódsugárrelais-t «erősbítőberendezésnek». Ugyanis az elsőbíróság nem vette figyelembe, hogy bár ma katódsugárrelais kifejezés alatt inkább kapcsolószerkezetet értenek, de 1916-ban az elsőbbség megszerzése idejében a technikának akkori állása szerint katódsugárrelais-nak nevezték ma már elavult műszaki nyelven a Lieben-féle relais utánzásakép az erősnítőcsöveket. A találmány bejelentése idejében használt elnevezéssel tehát az alperes erősbítőcsövet és nem berendezést kívánt védelem alá helyezni. De tárgyi okokból sem lehet a találmányt berendezésnek tekinteni. Ugyanis a védeni kívánt erősbítőeső jellemzői: a konstrukció és a használati utasítás. A konstrukció abban áll, hogy az új rácsot az anóda és vezérlőrács közé kell tenni ; a használati utasítás pedig az, hogy állandó potenciálon kell tartani. Mindkét adat behnfoglaltatik az 1. igénypontban. A használati utasítás ma már éppúgy felesleges, mint pl. annak előírása, hogy a katódszálat izzásba kell hozni, vagy a többi ehhez hasonló utasítás; mert ma már minden szakértő tudja, hogy a védőrácsot állandó potenciálon kell tartani, de'a szabadalom keletkezésekor ez az utasítás szükséges és elengedhetetlen volt. A cső a benne levő elektródák elrendezésével magában véve még nem munkaképes ; munkaképessé csak azzal válik, ha megfelelő elektromos állapotba hozzák. Az elektromos állapotba hozás tehát a cső jellemzőjéhez tartozik, mert az érzékelhető jellemzők mellett azt az állapotot fejezi ki, amelyben rendeltetésszerű működését kifejteni képes. Az elektromos állapotba hozás által a cső még nem válik berendezéssé, hanem csupán rendeltetésszerű működésre képes erősbítőcsővé ; amint hogy nem berendezést, hanem erősbítőcsövet oltalmaz az angol és az amerikai szabadalom is. Ha a katódsugár-relais azért, mert működtetéséhez az állandó potenciálon tartás szükséges, erősbítő berendezésnek mondanánk, akkor nincsen olyan erősbitőcső, amelyet nem kellene erősbítőeső-