Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

126 Hiteljogi Döntvénytár. jelállított, a részvénytársaságnak a hitelezői irányában fennálló tartozásaira nézve nem tartalmaz, következésképpen, figyelemmel arra is, hogy a K. T. a részvénytársaságoknál a tartalékalap képzését nem teszi kötelezővé, nincsen akadálya annak, hogy a részvénytársaság ügyviteléből származó tartozások (amelyek közzé sorolandók a vállalat kiterjesztésével járó költségek is) fedezésére •az alaptőkéből fizetések teljesíttessenek. (Kúria 1934. máj. 30. P. IV. 3249/1933. sz.) = A K. szerint: Minthogy a társaság célbavett újabb terveinek, vagyis a rt. érdekében a szükséges és sürgős előmunkálatok költségeinek és egyéb sürgős és szükséges kiadásoknak a fedezése céljából az új alaptőkére befizetett összegek törvényes tilalom hiányában jogszerűen felhasználhatók voltak, a felperesnek az igazgatósági határozathoz hozzájárulása nem eredményezhetett a rt. javára a felperes ellen a K. T. 189. §-a vagy az általános magánjog •értelmében érvényesíthető valamely kárigényt, amelyet a felperes kereseti követelésével szemben beszámításképpen ellenvethetne. 159. A szolgálati szerződés a jogviszony személyes vonatkozásainál fogva, erre irányuló szerződéses kikötés nélkül, rendszerint sem a munkaadó, sem az alkalmazott részéről egyoldalúan harmadik személyre át nem ruházható. Ez a szabály azonban merev alkalmazást nem nyerhet abban az esetben, amidőn két részvénytársaságnak vagy két szövetkezetnek a K. T. 208. §-a, illetőleg 247. §-ának 3. pontja értelmében való egyesüléséről van szó, s a beolvasztó társaság a beolvadó társaság által kötött szolgálati szerződésnek változatlan teljesítésére és fenntartására, az alkalmazott jog- és hatáskörének sérelme nélkül hajlandó és amikor ez az új munkaadó tőkeerősebb és nagyobb üzletkörrel bíró vállalat, mint aminő a régi volt, és így az egyesülés maguknak az alkalmazottaknak az érdekét is szolgálta, és amidőn nincs adat annak a feltevésére sem, hogy a felperes csak a régi munkaadója személyére, jogi személyiségének egyéni jellegére való tekintettel vállalta volna a szolgálatot. (Kúria 1934. máj. 30. P. II. 5504/1933. sz.)