Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

122 Hiteljogi Döntvénytár. gyanánt búzát vagy dollárt sohasem szolgáltattak. A teljesítés mindig koronában, illetőleg pengőben történt s az ilyen módon teljesített fizetést a felperes a fizetés napja szerinti árfolyamon búzára vagy dollárra számította át. Az átszámítás módja s ennek folytán a teljesített szolgáltatás mennyisége tekintetében nincs vita a felek között; miután a felperes a fizetéseket aznapi árfolyamon számította át búzára vagy dollárra s az sem tesz különbséget, hogy az alperesek valóságos dollárban fizettek, mert a dollár és a pengő értékarányában abban az időben számbajövő változás nem volt. A felek nézeteltérésének oka és kiindulópontja csupán az, hogy az ügylet megkötésétől kezdve az első megállapodás létrejöttéig a vételárként kikötött búza ára nagy mértékben emelkedett, s amikor a felek búza helyett 1925. júl. hó 3-án a dollárvalutára tértek át, az átszámítás alapjául a felemelkedett búzaárat vették s alperesek álláspontja szerint a felperes ennek következtében a kereseti kérelem teljesítése esetén nem csak a valóságos vételárat kapja meg 100 %-os átértékeléssel, hanem ezen felül a búza áremelkedése folytán konjunkturális haszonhoz is jut, ami pedig nem volt a felek akarata s ellentétben áll a szerződésük célzatával. A fellebbezésében maga a felperes is azt adta elő, hogy a megállapodásig és azután is jogosítva voltak az alperesek búza és dollár helyett koronát és pengőt fizetni és ő a teljesítésnek ezt a módját tartozott elfogadni a megállapodás létrejötte előtt az esedékesség árfolyamán búzára, létrejötte után pedig dollárra átszámítva. Maga adta elő továbbá azt is, hogy keresvén az értékálló értékmérőt, kezdetben azt a búzában, utóbb pedig a dollárban keresték és találták meg. A felperesnek ezekből az előadásaiból a Kúria is azt a ténybeli következtetést látja levonhatónak, hogy a vételárnak búzában, illetve dollárban történt kikötése csak számolási érték, illetve értékmérő gyanánt vétetett fel a szerződésbe. Ha pedig a búza és utóbb a dollár csak értékmérő gyanánt vétetett alapul, akkor kétségtelen, hogy az alapszerződés, valamint a megállapodás létesítésekor a felek szándéka nem arra irányult, hogy az alperesek kötelezettségüknek áringadozásnak alávetett búza vagy dollár szolgáltatásával tegyenek eleget, hanem a szándék az volt, hogy a korona akkori áringadozása ellenére is az elí dó felperes a vételárként meghatározott ellenértéket minden körülményék között megkapja s esetleges további koronaértékcsökkenés esetén károsodás őt ne érje. Jogszabály, hogy a szerződés értelmezésénél a feleknek a szerződés megkötésekor volt akarata az irányadó s kétség esetében azt kell a felek akaratának tartani, ami, tekintettel a körülményekre és az élet felfog méltányosságnak leginkább megfelel. Ebből a jogszabályból kiindulva, minthogy a felek szándéka a fentiek szerint kétségtelenül csak arra irányult, hogy a vételárban kifejezésre jutó érték minden körülmények között fenntartassák, s a felperes azt csorbítatlanul kapja meg, de nem arra, hogy az alperesek a kikötött valóságos ellenértéken felül még konjunkturális hasznot is szolgáltassanak a felperesnek s minthogy az eset körülményeire és az életfelfogására való tekintettel a méltányosságnak is leginkább az felel meg, hogy az eladó felperes