Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

110 Hiteljogi Döntvénytár. hogy a szolgálati szerződésnek a rendelet 2—7., 9., 12. és 13. §-ainak rendelkezéseitől az alkalmazott hátrányára eltérő kikötéseit nyilvánítja érvényteleneknek. Ezek a rendelkezések a felmondási idő mértékére, az arra járó illetmények kiszámítására, a próbaidőre és a végkielégítésre vonatkoznak, de nem tartalmaznak rendelkezéseket a felmondás nélkülirögtönös hatályú elbocsátás eseteire. Sem az 1884 : XVII. te. 93. és 94. §-aiban, sem a törvény egyéb rendelkezéseiben nincs olyan kivételes szabály, amely eltiltaná a feleket attól, hogy az azonnali hatályú elbocsátásnak a törvényben felsorolt okain kívül szerződéssel más elbocsátási okokat is meg ne állapíthassanak. = Ellenkezőn és helyesen : Hj. Dt. 27. 67. 137. A közvetítési jutalék fizetésére kötelezett fél részéről a közvetített ügylet létrejöttét és elszámolását követőn történt a százalékosan meghatározott jutalék kifizetését ígérő kijelentés után nincs helye annak, hogy a bíróság a méltányosság tekintetei alapján a jutalékot — 1. Az indokolás szerint az ily kijelentés egyértelmű azzal, hogy a fizetésre kötelezett fél a közvetítő tevékenységének ismeretében, a közvetített ügylet által megvalósítani szándékolt cél elérése után s az elért gazdasági eredmény mérlegelése mellett a jutalék összegét mint megfelelően felszámítottat bíróságon kívül elismeri. — 2. V ö. Hj. Dt. 25. 66., és 85. 138. A nyitott vasúti kocsiban szállított bútorkocsi elégéséből vagy kigyulladásából származott kárért a vasút csak abban az esetben felelős, ha a károsult bizonyítja, hogy a kárt nem a mentesítő okokból vagy azok közül többől eredhető veszély, hanem más esemény okozta, vagy ha a kár a vasútnak vagy közegeinek vétkessége folytán Indokok : A M. budapesti szállítmányozó által Budapest-Józsefváros állomáson Mittelsteine Neurode állomásra 1930. máic. 17. napján feladott nyitott vasúti kocsiba rakott bútorszállítókocsi Rákospalota és Dunakeszi állomások között 1930. márc. 18. napján kigyulladt és tartalmának legnagyobb részével együtt elégett. A nyitott vasúti kocsiban szállított bútorkocsi elégéséből vagy kigyulladásából származott kárért azonban a vasút az A. N. E. 1. cikk 1. § és 14. cikk 1. és 2. § szerint ebben a perben alkalmazandó V. Ü. Sz. 98. § 1. a), c) pont, és 2. pontja alapján javára fennálló vélelem folytán, amint azt a kir. Kúria hasonló tárgyú perekben hozott ítéleteiben már kimondotta, (P. IV. 6862/1927., Rp. IV. 1376/1916., P. IV. 4182/1925., P. IV. 7212/1923.), csak abban az esetben felelős, ha a károsult bizonyítja, hogy a kárt nem a mentesítő okokból vagy7 azok közül többől eredhető veszély, hanem más esemény okozta vagy ha a kár a vasútnak vagy közegeinek vétkessége folytán keletkezett (A. N. E. 28. cikk 1. § és 2. § V. Ü. Sz. 98. § 2. pontja). A bútorszállító kocsi elégését az okozta, hogy a bútorszállító kocsinak horganybádoggal fedett teteje a vasúti vonal felett haladó villamosvezetékkel érintmérsékelje. (Kúria 1934. máj. 8. P. VII. 3592/1933. sz.) keletkezett. (Kúria 1934. máj. 9. P. IV. 342/1934. sz.)