Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

30 Hiteljogi Döntvénytár. 100. Midőn a cégvezetőt a cég és annak a hitelezőiből alakult végrehajtóbizottság között létesült egyesség értelmében a végrehajtóbizottság rendelte ki, hogy a cég üzleti kezelését ellenőrizze avégből, hogy a cég vagyona a megállapított kvóta mellett a hitelezők kielégítésére fordíttassék, a cég és a cégvezető közt szolgálati viszony nem létesül. (Kúria 1934. ápr. 5. P. II. 3705/1932. sz.) 101. A biztosítási díjak visszafizetésére irányuló igény a KT. 487. §-ának elévülési szabálya alá esik. (Kúria 1934. ápr. 5. P. VII. 154/1933. sz.) Indokok: A felperesnek igénye, amely arra irányul, hogy a tényleg fennállott biztosítására befizetett biztosítási díjak visszafizettessenek, nem egyedül a törvényből eredő, hanem a fennállott szerződés felbontásához az anyagi jog szabályai szerint fűződő kötelezettség teljesítését célozza. Ilyen értelemben tehát a felperes igénye végeredményben a biztosítási szerződésből, annak előzően fennállása folytán eredő olyan igény, amely a K. T. 487. §-ának elévülési szabálya alá esik. A bírói gyakorlatban kialakult és egyöntetűen követett jogszabály szerint : az ilyen követelés a biztosítótársasággal e tekintetben folytatott tárgyalások és alkudozások befejezte után válik esedékessé ; a szóban levő igény elévülése tehát csak ekkor kezdődik. Jogszabály az is, hogy : ha a biztosító az elévülési időnek már eltelte után a biztosított igényének kielégítése tárgyában alkudozásra lépett, úgy az igény előzően bekövetkezett elévülésére sikerrel többé nem hivatkozhatik. = V. ö. Dt. u. f. 5., 23. ; 10., 72. ; 28., 59. ; 3. f. 13., 30. ; és 355. E. H. 102. Bélföldi ügylet során a fizetésnek idegen 'pénznemben kikötése az ellenkezőnek világos kifejezésre juttatása híján, a feleknek azt a szándékát fedi, hagy a fizetés a KT. 326. § (2) értelmében abban az egyenértékben történjék, amelyet a meghatározott idegen pénznemben megjelölt pénzösszeg a folyamatos pénznemben (ar. P) (lejáratkor) az esedékesség idején képvisel. Következőleg amennyiben a számolási értékként szereplő idegen pénznemben az esedékesség és a valóságos fizetés időpontja közt értékváltozás áll be, egyik fél sem használhatja fel a