Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

64 Hiteljogi Döntvénytár. 271. §-ában előírt gondosság ellen, amidőn az előreláthatólag amúgy is céltalan és fölösleges költséget okozó egyéb hirdetések mellőzésével egyedül a helyi szokásoknak is megfelelően a helyi lapban hirdette és a harmadik napra tűzte ki az árverést. (Kúria 1934. márc. 1. P. IV. 4666/1933. sz.) Indokok : A felperes az alperes által át nem vett 40,000 kg páfránygyökér szabad kézből való értékesítése végett az árverés megtartása előtt több helyen érdeklődött, azonban az árut elhelyeznie nem sikerült. A szakértővéleményben foglalt statisztikai adatok szerint az 1928. évben a páfránygyökérből 154,800 kg, tehát 151/2 vagon volt Magyarország összes szükséglete, amely készlet azonban nemcsak az 1928. évi, hanem az 1929. évi szükségletet is fedezte, ami kétségtelenül kitűnik abból, hogy ugyanezen adatok szerint az 1929. évben behozatal egyáltalán nem volt ebben az áruban. Az alperes perbeli előadása szerint a budapesti gyógynövény-nagykereskedők nemcsak páfránygyökérimporttal, hanem az importált árunak exportálásával is foglalkoznak és a Németországba irányuló gyógynövénykereskedelem jelentős része Budapesten át bonyolódik le. Az a tény tehát, hogy az 1929. évben behozatal egyáltalán nem volt, arra mutat, hogy magyarországi gyógynövénykereskedőknél külföldi cégek sem keresték ebben az időben a kérdéses árut. Maga az alperes is azzal halogatta a felpereshez intézett, a fellebbezés bíróság ítéletében tartalmilag idézett levelei szerint az áru átvételét, hogy azt külföldi cégeknél elhelyezni nem tudta. Kétségtelen tehát, hogy a piacoknak az árverés megtartása idején volt felvevőképessége mellett az áru alig vagy egyáltalán nem volt elhelyezhető. A felperes nem vétett a K. T. 271. §-ában előírt gondosság ellen, amidőn az előzők szerint előreláthatólag amúgyis céltalan és fölösleges költséget okozó egyéb, esetleg külföldi hírlapokban való hirdetések mellőzésével az árverést egyedül a helyi szokásoknak is megfelelően a Susakon megjelenő helyi lapban hirdette. Nem vétett a kötelező gondosság ellen a felperes azzal sem, hogy az árverést harmadik napra tűzette ki. A K. T. ugyanis nem szab határidőt arra nézve, hogy a vevő átvételi késedelme esetén az árverést mily határidőre kell kitűzni, egyedül azt írja elő, hogy azt késedelem nélkül kell foganatosítani. Ebből a rendelkezésből tehát éppen az következik, hogy az árverésnek indokolatlanul (az adott esetben is a kifejtettekre tekintettel nem indokolhatóan) hosszabb időre való kitűzése ellenkezik a törvény rendelkezésével. Az alperesnek egyébként a nem vitás tényállás szerint a felperes megbízott ügyvédjének 1928. május 28-án kézhezvett leveléből tudomása volt arról, hogy amennyiben az abban foglalt feltételeket nem teljesíti, az árverés május 31-én meg fog tartatni. Módjában állott volna tehát neki az árverésen megjelenni és ott érdekeit megvédeni. Nem vitathatja tehát sikerrel az alperes ily ügy állás mellett, hogy az árverés az ő rovására történtnek nem tekinthető. Ennélfogva megfelel az anyagi