Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)

Hiteljogi Döntvénytár. 63 előtt az alperessel megállapodásra lépett, amely szerint a nélkül, hogy a szolgálatból kivált volna, az alperes az ő nyugdíját 8000 pengő kifizetésével egyszersmindenkorra megváltotta és ezen megváltás folytán Gy. a saját magát és jogutódait, valamint özvegyét megillető nyugdíjra, özvegyi nyugdíjra, nevelési járulékra, nyugdíjjárulék visszafizetésére vonatkozó és általában a nyugdíjviszonyból kifolyóan támasztható bármiféle követeléséről kifejezetten lemondott és a nyugdíjmegváltásként felvettnek elismert 8000 pengőt édesanyjának ajándékozta, aki köteles lesz ebből az összegből Gy. adósságait rendezni. A felek szerződési szabadságából folyik, hogy miként a nyugdíjazás feltételeire és módjára, valamint a nyugdíj összegére nézve, akként a nyugdíjigény megváltására és megszűnésére nézve is szabadon egyezkedhetnek egymással. Ennek a szerződési szabadságnak azonban az az általános jogszabály a korlátja, hogy a jogok gyakorlásában és a kötelességek teljesítésében a jóhiszeműségnek és tisztességnek megfelelően kell eljárni, és hogy a törvény nem nyújthat oltalmat a joggal való visszaélésnek. A felperes az elhalt Gy.-nek különváltan élő, de nem vétkes neje volt, akinek javára az elhalt Gy. jogerős bírói ítélettel tartásdíj fizetésére köteleztetett és tartási kötelezettségének életében eleget is tett. Gy.-nek vagyona nem volt. Felperes ellátására férje halála után vagy az özvegyi nyugdíj szolgált volna, vagy pedig az az összeg, amelyet férje az alperessel létesített megegyezés folytán nyugdíjmegváltás címén nyert. Gy. részéről tehát az a megállapodás, amellyel az alperes szolgálatában megmaradva, nyugdíját egy összegben megváltotta és nemcsak a maga, hanem leendő özvegye igényeiről is lemondott, a megváltási összeget pedig elajándékozta, nyilvánvalóan a felperes ama jogainak kijátszását célozta, amelyek őt a nyugdíj szabályzat alapján özvegyi nyugdíj címén megillették volna. De ezzel a megállapodással a felperes jogainak kijátszásához az alperes is hozzájárult. Ugyanis az alperes tudomással bírt arról, hogy Gy. nős, és hogy felesége részére nőtartás fizetésére van kötelezve, továbbá tudomással bírt az elhalt betegségéről és tudta, hogy az elhaltnak adósságai vannak, és hogy a nyugdíj megváltási összegen kívül vagyona nincs. Az alperes nyugdíjszabályzata a véglegesen alkalmazott hivatalnokokra nézve a nyugdíjintézeti tagságot kötelezővé tette és csak arra az esetre engedte meg a nyugdíj helyett befizetett nyugdíjjárulékok visszafizetését, ha a nyugdíjpénztári tag nyugdíjigényének elérése előtt önként lép ki a társaság szolgálatából, vagy ha a társaság őt hibáján kívül elbocsátja. Az alperes pedig Gy.-el a nyugdíjmegváltás tekintetében a nyugdíj szabályzat rendelkezéseitől