Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)

52 Hiteljogi Döntvénytár. létén történt, e mellett a felek azt is kikötötték, hogy a megállapodásból eredő vitás esetekben a budapesti áru- és értéktőzsde választottbírósága döntsön, arra kell következtetni, hogy a felek a jogügylet megkötésénél általában és ekként annak jogi minősítését illetően is a magyar jog szabályait tartották szemmel s azok alkalmazását kívánták. Ezért, minthogy oly esetben, midőn valamely jogvita elbírálásánál több jogterület szabálya jöhet tekintetbe, elsősorban annak az államnak szabályai alkalmazandók, amely állam jogának a felek akár kifejezett akaratnyilvánításokkal, akár hallgatagon magukat alávetették, nem sértett jogszabályt a fellebbezési bíróság azzal, hogy a felek szerződésének jogi minőségét annak ellenére is a magyar jog szabályai szerint bírálta el, hogy a felperesnek az a tevékenysége, melyet a részvények elhelyezése kérdésében kifejtett, az Északamerikai Egyesült Államokban történt. Nem sértett jogszabályt a fellebbezési bíróság azzal sem, hogy a szerződést alkuszi ügyletnek minősítette. Ebben a szerződésben ugyanis a feleknek kétségtelenül az az akarata jut kifejezésre, hogy a felperes az abban megjelölt ügyfelekkel az ugyanott meghatározott mennyiségű részvényekre jutalék ellenében a vételi szerződés megkötését elősegítse, közvetítse, viszont a szerződésben arról, hogy részére a vétel joga biztosíttatik, szó sincs, sőt kizárja ezt az, hogy a felperes a vételt kizárólag csak megjelölt öt céggel létesíthette. A felek szerződése tehát az alkuszi ügyletnek az anyagi jog szabályai szerinti ismérveit tünteti fel. A felperesnek a részvények elhelyezésére irányuló tevékenysége, minthogy az alperes azzal a W. céggel, mellyel a felperes tárgyalásokat folytatott, a szerződést meg nem kötötte, a vételügylet létrejöttére végeredményben nem vezetett és a felperes keresetét éppen arra alapítja, hogy ő, mint megbízott, a megbízást a maga részéről teljesítette ugyan, azonban az alperes az ügylet létrejöttét jogellenesen meghiúsította s így a körülmények szerint méltányosan megállapítandó jutalékot fizetni köteles. Peresfelek megállapodása azt is tartalmazta, hogy a kikötött jutalékon felül a felperest semmiféle más költségmegtérítés nem illeti, akár létrejön az ügylet, akár nem. Ezekhez képest a kereseti követelésnek jutalék címén való érvényesítését kizárja az, hogy a szándékolt jogügylet létre nem jött, mint költségmegtérítési igény pedig alaptalan azért, mert a felperes erről előre, a jogügylet létre nem jötte esetére is lemondott. Ezzel szemben is helyesen mutat azonban a felperes arra, hogy az általános magánjog szabályai szerint felelősség terheli az alperest akkor, ha vétkes magatartásával hiúsította meg a szerződésből eredő jogait, s minthogy a felperes keresetét éppen erre a lényegében kártérítő felelősségre alapítja, a követelés jogosságát magábanvéve az a körülmény, hogy azt, mint méltányosan megállapítandó jutalékot jelöli meg, nem zárná ki, ha a követelés jogszerűségének egyéb előfeltételei fennállanának.