Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)
Hiteljogi Döntvénytár. 43 hogy valamely tagja részére oly juttatást adjon, mely az alapszabályokban vagy közgyűlési határozatban tüzetesen körülhatárolva nincs (v. ö. P. H. T. 844.), ami ezúttal nem forog fenn. Nem változtat a szóbanlévó' igazgatósági határozat érvénytelenségén az, hogy egy korábbi (1926. március 24-i) közgyűlés azt határozta el, hogy az igazgatósági elnök fizetésének megállapítását átvitt hatáskörben, további intézkedésig, az igazgatóság hatáskörébe utalja: Az igazgatósági tagok díjazásának közgyűlés hatáskörébe tartozására vonatkozó jogszabály ugyanis a részvényesek és a részvénytársasági hitelezők összességének köztekintetből való védelmét szolgálja, ezért ezt a jogszabályi hatáskörét maga a közgyűlés, sőt még az alapszabályok sem ruházhatják át a részvénytársaság más szervére, így az igazgatóságára. Mivel pedig az 1929. évi mérleget megállapító 1930. évi február hó 24-i közgyűlés az igazgatósági elnök fizetésének kérdésével egyáltalán nem foglalkozott, az ott sem tárgyalás, sem határozat tárgyát nem képezte, nem tekinthető az igazgatósági elnök fizetését megszabó igazgatósági intézkedés közgyűlési jóváhagyásának az sem, hogy a közgyűlés által elfogadott 1929. évi eredmény számla «Fizetések és nyugdíj ak» tótelének 39,308 pengős összege, külön feltüntetés nélkül ugyan, de mégis magában foglalja az elnöki fiztést is. Ilyképpen a szóbanlévő mérlegtételből az igazgatósági elnök fizetésének megfelelő 4800 pengőnyi rész az 1930. évi február hó 24-i közgyűlés megtartásakor jogtalan tehertételnek minősül, emiatt tehát ennek a közgyűlésnek a mérleg megállapítására és az azzal szorosan összefüggő nyereségfelosztásra vonatkozó határozatát a felperesnek, mint részvényesnek, a K. T. 174. §-ára alapított keresete folytán meg kellett semmisíteni, ami természetesen nem érinti a későbbi közgyűlésnek azt a jogát, hogy az igazgatósági elnök 1929. évi díjainak összegét 4800 pengőben, saját hatáskörében (az 1930. évi február hó 24-i közgyűlés mérlegmegállapító és nyereségfelosztó határozatának megfelelően) megállapítsa. Nem gátolja a felperest a mérlegmegállapító közgyűlési határozat most érintett megtámadásában az, hogy a korábbi (1926. március 24-i) közgyűlésnek az elnöki fizetés megállapítását az igazgatóság hatáskörébe utaló határozatát sem a felperes, sem más meg nem támadta (sőt akkor maga a felperes is ama határozat mellett szavazott), mert a hatáskör átruházás kiemelt közérdekű érvénytelenségére tekintettel, annak a korábbi (1926. március 24-i) határozatnak külön megtámadás nélkül sincs joghatálya.