Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)

74 Hitel jogi Döntvénytár. V. r.-t. az ezen megállapodásból eredő jogait a felperesre engedményezte, és ezt az engedményezést az alperes tudomásul vette ; az alperes pedig e megállapodásnak megfelelően fizette és máig is fizeti (megtéríti) az időközben felemelt, majd 48 P 34 fill.-ben megszabott havi járadék összeget, annak idején a felperes jogelőde pénztáraknak, majd ezek jogutódának : a felperesnek. Felperes az 1928. évi január 30. napjától kezdődő hatállyal M. F. balesetet szenvedett igényjogosultnak addigi járadékát az 1927 : XXI. tc. 217. §-ában foglalt törvényes felhatalmazás alapján kiadott 4223/1928. Eln. N. M. M.. rendelet folytán felemelte 113 P 68 fill.-re. Indokok : I. A szavatossági biztosítás, amely arra irányul, hogy az azzal biztosítottnak megtéríttessék az az érték, amely őt az anyagi jog szabályai szerint harmadik személy javára fennálló kártérítési vagy szavatossági kötelezettségéből folyóan terheli, a K. T. 463. §-ában meghatározott kárbiztosítás (nem pedig életbiztosítás), amelynek ebbeli minőségén nem változtat az, hogy a biztosítottnak ez a kártérítési kötelezettsége emberi életben, vagy testi épségben bekövetkezett kártétel folytán következett is be. A fellebbezési bíróságnak ellenkező álláspontja téves. II. Az ügyleti felek közt létesült második jogügyletnek jogi minőségét illetően a fellebbezési bíróság arra az eredményre jutott, hogy az nem minősíthető biztosítási szerződésnek, hanem a B. Á. V. r.-t. tartozásának az alperesi biztosító részvénytársaság által történt átvállalásának. Ez a jogi álláspont is téves, mert az okirat szövegéből kitűnően a létrejött megállapodásnak az volt a célja, hogy az alperesnek a már az 1907-ben létrejött szavatossági biztosítási szerződés értelmében is, de e szerint csak 30,000 K erejéig fennálló kötelezettsége M. F. igényjogosultra vonatkozóan, e 30,000 K maximális összegen túl is korlátlan mennyiségben kiterjesztessék a nélkül, hogy a korábbi ügylet biztosítási jellegén változás történt volna. Ilyen körülmények között az ügylet az alperesi részvénytársaság részéről való puszta tartozás átvállalásnak nem minősíthető ; mert egyfelől a 30,000 K maximális összeg erejéig az alperest az 1907. évi szavatossági biztosítási szerződés alapján addig is terhelő tartozásának átvállalásáról a dolog természete szerint beszélni nem lehet, másfelől pedig az alperesnek e 30,000 K-át meghaladóan elvállalt további tartozása, mint csak ebben az időpontban keletkezett, ugyancsak nem átvállalt, hanem eredeti, egyenes tartozásának minősül. Ezzel a jogügylettel, az úgyanezen ügyleti felek közt még 1907-ben létrejött szavatossági biztosítási szerződés értékhatára terjesztetett kiM. F. igényjogosultat illetően az addigi 30,000 K maximális összeget is meghaladó korlátlan összegre, a nélkül, hogy ezáltal az eredeti szavatossági biztosítási ügyletnek biztosítási jellegén egyébként változás történt volna.