Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXV. kötet (Budapest, 1933)

Hiteljogi Döntvénytár. 63 állott szolgálati viszonyból származó kegy díj igénye tekintetében az alperesnek olyan hitelezőjévé vált, aki az alperes előtt nyilván kezdettől fogva ismeretes volt, habár az alperesi társaság könyveiben nem is szerepel. A törvénynek az «ismert» hitelezőre utalása nem jelenti azt, hogy a hitelező követelésének kell számszerűleg ismertnek, hanem csupán azt, hogy a hitelező személyének kell a társaság előtt ismeretesnek lennie. A K. T. 205. § 2. bekezdésének az a rendelkezése, hogy a peres követelés biztosításának kötelezettsége alól kivételnek van helye, ha a felszámolás alatt álló társaság vagyonának felosztása a követelés kiegyenlítéséig függőben hagyatik, az alperest a felperes követelésének biztosítása alól fel nem menti, mert a társaság a biztosítás vagy a vagyonfelosztás függőbentartása közt való választás jogát csak úgy gyakorolhatja, ha a szolgáltatást mindaddig teljesíti,amíg a társaság vagyontömege fennáll. Az alperes azonban a perben a kegy díj fizetésére ily kötelező kijelentést nem tett. = L. a kegydíj átértékeléséről Mj. Dt. 25., 21. 92. A tényleges kárral, amelyet az eladó a 850. sz. E. H. értelmében az át nem adott árunak a vevő rovására a K. T. 352. §-a szerint történt eladása nélkül is az általános magánjog szabályai alapján követelhet, egy tekintet alá esik az az arányos összegű készkiadás, amelyet azért kellett az eladónak viselni, hogy az ügylet meghiúsulta miatt a maga szállítójával létesült kötés törlését elér1e- (Kúria 1932. febr. 10. P. IV. 4368/1930. sz.) = V. ö. a 649. és 850. E. H.-kal és a K. IV. 4164/1922. sz. (Jogt. Közi. 1923. 103.) határozattal. Az új német jog (HGB. 374 ; BGB. 326) egészen elejtette a késedelmes vevő terhére történő eladást, mint az eladó kárigénye érvényesítésének előfeltételét. 93. Az 1928 : XII. te. 20. §-a alkalmazásánál csak a törvény meghozatalának idejében Magyarországhoz tartozott terület tekinthető belföldnek. (Kúria 1932. febr. 10. P. VII. 1383/1931. sz.) Indokok : A Magyarország területén működő biztosítóvállalatoknak s illetve ezek képviselőségének az 1928 : XII. tc. 20. §-ában egymástól azon az alapon való megkülönböztetése, hogy belföldön vagy külföldön működnek-e, a hivatkozott törvénynek csak azt az értelmezését engedi meg, hogy a törvény a 20. §-ban foglalt jogszabály alkalmazása szempontjából azt a területet kívánta belföldinek tekinteni, amely e törvény meghozatala idején Magyarországhoz tartozott. A törvény szövegében tehát «Magyarország, illetve