Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXV. kötet (Budapest, 1933)

42 Hiteljogi Döntvénytár. 60. A K. T. 220. §-a alapján kiszabott pénzbírság behajthatatlansága esetén az 1928: X. te. értelmében sem változtatható át szabadságvesztésbüntetésre. (Kúria 1931. dec. 15. P. IV. 3799/1931. sz.) Indokok : A kereskedelmi bíróságok hatáskörébe utalt vétségek eseteiben követendő eljárás tárgyában kibocsátott 68,400/1914. I. M. számú rendelet 12. és 26. §-a a pénzbírságról és a pénzbüntetésről megkülönböztetőleg rendelkeznek, 28. §-a pedig a rendelet alapján kiszabott pénzbüntetésnek elzárásra való átváltoztatására, a pénzbüntetés és pénzbírság kiszabásának módjára, behajtására és hovaíordítására ugyanazokat a szabályokat rendeli alkalmazandóknak, melyek a bűnvádi perrendtartás alapján kiszabott pénzbüntetésre és pénzbírságra íennállanak, a bűnvádi perrendtartás 12. §-ának második bekezdése viszont akként rendelkezik, hogy a be nem hajtható pénzbírság sohasem változtatható át elzárásra. Ehhez képest kétségen kívül áll, amint ezt a kir. Kúriának a Polgárjogi Határozatok Tára negyedik kötetében 634. szám alatt felvett elvi jelentőségű határozatában is kifejezést nyert, hogy a K. T. 220. §-a alapján kiszabott pénzbírság behajthatatlanság esetén szabadságvesztésbüntetésre át nem változtatható. Ezen a jogszabályon a büntető igazságszolgáltatás egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 1928 : X. tc. nem kívánt változtatni. Mert a törvény 14. §-ának azzal a szabályával kapcsolatban, hogy a polgári bíróságok hatáskörébe tartozó vétségekre (kereskedelmi vétségekre, a szerzői jog bitorlásának vétségére) meghatározott pénzbüntetések vagy pénzbírságok tekintetében a törvénynek a vétségek pénzbüntetésére vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni, 16. §-ában a pénzbírság tekintetében a pénzbüntetéssel szemben azt a kivételes rendelkezést tartalmazza, hogy pénzbírságot behajthatatlansága esetében csak akkor lehet szabadságvesztésbüntetésre átváltoztatni, ha azt a fennálló jogszabály kifejezetten rendeli. Következéskép az 1928 : X. tc. 14. és 16. §-ait nem lehet akként értelmezni, hogy a törvény 14. §-a a K. T. 220. §-a alapján kiszabott pénzbírságnak behajthatatlansága esetében szabadságvesztésbüntetésre át nem változtathatósága tekintetében fennálló jogszabály megváltoztatásával ellenkező tartalmú szabályt állított volna fel, ellenkezőleg az említett törvényhelyek helyesen csak úgy magyarázhatók, hogy a kereskedelmi vétség alapján kiszabott pénzbírság átváltoztathatatlansága tekintetében fennálló jogszabály nincsen érintve a törvény 14. §-ának rendelkezése által. Ezeknél fogva a panaszlottak által a pénzbírságnak szabadságvestésbüntetésre való átváltoztatása miatt emelt semmisségi panasznak a bűnvádi perrendtartás 385. §-ának 2. pontjai és utolsó bekezdése értelmében hivatalból is figyelembe veendő semmisségi ok következtében helyt kellett adni, és a megtámadott ítéletnek a pénzbírság szabadságvesztésbüntetésre való átváltoztatására vonatkozó rendelkezést meg kellett semmisíteni. 61. A cégbíróságnak a 68,300/1914. I. M. sz. nult jogszabállyal összhangba hozza, nem ellenkezik a kir. Kúria P. IV. 7618/1929. sz. ítéletében elfoglalt azzal az állásponttal, amely szerint e jogszabálynak nincs visszaható ereje.