Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXV. kötet (Budapest, 1933)

Hiteljogi Döntvénytár. 37 vényben megtestesített követelésnek magyar korona névértékkel meghatározott mértékét, hanem ama követelés biztosítékát (fedezetét) jelöli meg, márpedig még zálogjog alapítása sem jelentene magában véve rendelkezést a követelés mértéke (átértékelése) felől. Hasonlóan a követelésnek csak fedezetét érinti az 1918. évben kibocsátott kölcsönkötvényeknek az a kitétele is, hogy «Budapest székesfővárosnak nincsenek olyan kölcsönei, amelyeknek a város vagyonára vagy jövedelmeire a jelen kölcsönnél elsőbbrendű jogai volnának ; az esedékes félévi törlesztőés kamatrészleteket Budapest székesfőváros évenként felveszi a költségvetésébe*). Az 1925. augusztus 14-én kelt ú. n. ostendei egyezmény joghatálya pedig a kereseti kölcsönkötvényekre nem terjed ki. Ezt az egyezményt ugyanis az adós, Budapest székesfőváros alperes, csupán három (jórészt külföldi pénznemre szóló) kölcsönbeli, mégpedig az 1910. évi 4 °/0-os, 1911. évi 4 °/0-os, végül 1914. évi 41/2°/0-os kölcsönbeli kötelezettségei teljesítésének módosítása tárgyában kötötte az ezeket a kölcsöneit elhelyező (placirozó) külföldi bankokkal; és annak egész tartalma határozottan ellene mond annak, mintha a szerződő felek azt más kibocsátású (így a jelen perbeli) kölcsönökre is kihatással, vagyis nem csupán az 1910. évi 4 °/0-os, 1911. évi 4 %-os és 1914. évi 41/20/o_os kölcsönkötvények birtokosai, hanem egyúttal másféle kölcsönkötvények birtokosai érdekében ezek mint harmadik személyek javára is megkötni akarták volna. A jelen perbeli kölcsönkötvényeknek fentidézett, egyedül a fedezetet hangsúlyozó szövegrészeiből nem lehet oly következtetésre jutni, mintha már magukban az utóbbi kölcsönszerződésekben benn volna az ú. n. legtöbb kedvezmény kikötése, vagyis olyféle rendelkezés, hogy az utóbbiakra kihatnak a más kibocsátású kölcsönadókkal létrejött megegyezésnek a követelés mértékét kedvezően érintő intézkedései. Az általános magánjog (kereskedelmi jog) pedig ilyértelmű «legtöbb kedvezményt* a hitelezőknek nem biztosít : arra nem ad jogot, hogy csupán az egyik hitelező javára szóló esetleges előnyt — minden szerződési jogalap nélkül — más hitelező is igénybe vehessen. Az ostendei egyezmény joghatályát azonban az abban nem szabályozott kölcsönkötvényekre valamely külön jogszabály nemcsak hogy ki nem terjeszti, hanem az 1928: XII. tc. 34. § első bekezdés 11. pontja, az 1926: XVII. tc.-re utalással, egyenesen azt juttatja kifejezésre, hogy azt csupán az egyezménybeli tartozásokra vonatkoztatja. Ilyképpen a keresetbeli kölcsönkötvényekre nézve nem forog fenn semmiféle jogi alap arra, hogy a bíróság mellőzhesse az 1928: XII. tc.-nek a törvényhatóságok magánjogi (értékpapír-