Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXV. kötet (Budapest, 1933)

34 Hiteljogi Döntvénytár. küldött mintát az épülettervező nem találván megfelelőnek, az alperes nem fogadta el. Tény, hogy az alperes a tanúnak kijelentette, hogy a felperes gyáráról rossz híreket kapott és hogy sajnálja, hogy az ügyletet a felperessel megkötötte, továbbá tény, hogy kijelentette az alperes a tanúnak azt is, hogy el fog menni a felpereshez, és ha az anyag nem lesz ott, eláll az ügylettől. Tény az is, hogy az alperes a felperest nem kereste fel. A felsorolt tények egybevetéséből következik, hogy az alperes utóbb érdekeinek megfelelőbbnek tartotta volna, ha a munkát nem a felperes, hanem más vállalkozó végzi el, és hogy az ügylettől elállani szándékozott még mielőtt ahhoz való joga megnyílt volna. Amikor ily előzmények után a munkateljesítés megkezdésére adott utólagos határidő eredménytelen elteltével az alperes a szerződéstől jogosan elállott, ezzel azt a már előzetesen célbavett szándékát valósította meg, hogy a szerződéstől akként álljon el, mintha a felek meg sem kötötték volna. Ily ügyállás mellett nem jogos az alperesnek abból származtatott kártérítési követelése, hogy az újabb vállalkozó drágábban készítette el a munkát, mint amennyiért a felperes vállalta, éspedig annál kevésbbé, mert az alperes nem is állította, hogy a felperessel létrejött szerződés megkötése idejében az új vállalkozó olcsóbban vállalta volna el a munkát, mint amennyiért utóbb elvégezte. = A K.-nak a Dt. 4. f. 2., 33. és 172. sz. a. közölt határozatai szerint az elállás kijelentéséhez kapcsolt kárkövetelési fenntartásnak vagy kárkövetelésnek nincs jelentősege, a Hj. Dt. 4. 73. es 17., 59. sz. a. közölt határozatai ellenben a vevőnek a kárköveteléssel kapcsolatos elállási nyilatkozatát úgy értelmezik, hogy a teljesítés helyett a nemteljesítes miatt kárkövetelést támaszt. A Hj. Dt. 8., 131. sz. a. közölt határozat szerint aki elállott a szerződéstől, utóbb kártérítést nem követelhet. 52. Nem jogvesztéssel járó mulasztás, ha a vevő a vételár iránt ellene indított perben az áru használhatatlanságából eredő kárigényének fenntartásával viszontkeresetet nem támaszt és csupán tényleges kárát számítja be. (Kúria 1931. dec. 10. P. IV. 4383/1930. sz.) Indokok : A malomiparral foglalkozó alperes részvénytársaságnak az az ügylete, amellyel az üzeméhez tartozó egyik gépet használt állapotában eladta, az üzlete folytatásához tartozónak tehát a K. T. 260. §-a szerint kereskedelmi ügyletnek tekintendő. Következőleg az alperesnek a felperessel kötött erre az ügyletére, habár az a felperes részéről nem is kereskedelmi ügylet, a K. T. 264. §-a értelmében e törvény második részében foglalt határozatokat, ezek között a K. T. 348. §-át is alkalmazni kell. A K. T. 348. §-a s az annak alapján kifejlődött bírói gyakorlat azonban nem állja útját annak, hogy a felperes kártérítési igényét ebben a perben érvényesíthesse, amely kárkövetelését abból származtatja, hogy az alperestől vásárolt traktor használhatatlansága folytán elesett az 1927. évi cséplési időszakra vállalt bércséplésből