Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXV. kötet (Budapest, 1933)

Hiteljogi Döntvénytár. 29 Indokok : Az irányadó tényállás az, hogy 1918. év őszén a magyar kir. államvasutak alperes az elsőrendű felperesnek olyan ajánlatot tett, mely szerint az ajánlatban felsorolt vasúti felépítményi anyagokat a jelenlegi viszonyokra való tekintettel minden kötelezettség nélkül hajlandó készletéből a felperesnek eladni, és azt is kijelentette, hogy a felajánlott anyagok mennyiségéért, az átengedés időpontjáért, valamint az anyagok állapotáért és használhatóságáért semmi néven nevezendő kötelezettséget nem vállal. Az alperes vállalatának a Magyar Állammal és annak egész területével fennálló kapcsolatából, és ez alapon a háború államjogi és gazdasági következményeinek az alperes vállalatát fokozottan érintő jelentőségéből nyilvánvaló, hogy a peres felek akkor, amidőn az alperes eladási ajánlatának elfogadásával a szerződést megkötötték, az alperes fenti kikötését nemcsupán az ajánlattól való visszalépés fenntartásának tekintették, hanem — amiként azt a ^jelenlegi viszonyokra» való utalás és az eladott anyagok mennyiségéért, állapotáért stb. való felelősség kifejezett kizárása is igazolja — ezzel a kikötéssel az eladó teljesítési kötelezettségének tartalmát és terjedelmét is meghatározni kívánták. Igaz, hogy az idézett, az eladó kötelezettségét kizáró, kikötés sem szolgáltathatna jogszerű alapot arra, hogy az alperes e kikötésre hivatkozással a teljesítést akár egészben, akár csak részben is indokolatlanul megtagadja ; mert az a jogszabály hogy az adósnak kötelezettségét úgy kell teljesíteni, amint azt tekintettel az eset körülményeire és az élet felfogására, a méltányosság megkívánja, ebben az esetben is fennáll. Ámde a keresetbe vett alperesi teljesítés hátralékának fennmaradása a forradalmi állapotoknak, az ellenséges megszállás folytán előállott államjogi, politikai és gazdasági helyzetnek, tehát olyan okoknak volt a következménye, amelyek az alperesre nézve a további teljesítést az élet felfogása szerint az akkori körülmények között lehetetlenné tették. Az ügylet kifejezett kikötése pedig az alperes teljesítési kötelezettségét ilyen körülmények beállta esetére kizárta. 41. A helyhezkötött közúti személyforgalmat lebonyolító, áru- és teherforgalomra be nem rendezett vasút alsóbbrendű vasútnak tekintendő. (Kúria 1931. nov. 26. P. II. 1199/1931. sz.) Indokok : Az 1914 : XVII. tc. 56. §-a értelmében a vasutak az általuk elkészítendő részletes szolgálati szabályzatban a törvény szabályaitól annyiban térhetnek el, amennyiben intézkedéseik azokkal ellentétben nem állanak, hanem azokat csak kiegészítik vagy a személyzetet kedvezőbb elbánásban részesítik. E szabály alól kivételt tesz a törvény az alsóbbrendű vasutakra nézve, amelyeknél a kereskedelemügyi miniszter egyéb eltéréseket is engedélyezhet. Az alperes vasút csak helyhezkötött személyforgalmat bonyolítván le, áru és teherforgalomra pedig berendezve nem lévén, alsóbbrendű vasútnak tekintendő. A kereskedelemügyi miniszter által 1924. évi október hó 31-én 89.675/VI/1924. szám alatt engedélyezett szolgálati szabályzatában tehát az 56. § negyedik bekezdésének korlátain túlmenően is eltérhetett a törvény rendelkezéseitől, és azok ebből az okból akkor sem volnának hatálytalanoknak tekintendők, ha azok a törvény rendelkezéseitől a személyzet hátrányára eltérnének. = Joghatályos ezért ily alsóbbrendű vasútnál a szolgálati szabályzatnak az a jóváhagyott rendelkezése, hogy a vasút segédüzemeinek (jóléti üzem stb.) személyzete ideiglenes alkalmazott és nem tartozik a vasút személyzetéhez. (K. 1931. dec. 15. P. II. 7758/1929.)