Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXV. kötet (Budapest, 1933)

Hiteljogi Döntvénytár. keletkezése időpontjában megvolt e vagyonrészeknek az aranymérlegen mint szükségkép való kiindulóponton nyugvó további folyamatos mérlegek azonos adatait. II. Ugyané felek között folyt előző perben a kir. Kúria 1928. P. IV. 5650. szám alatt hozott ítéletében már kimondotta, hogy a tartalék emelése tárgyában hozott közgyűlési határozat maga általában, mint sem a törvénybe,, sem az alapszabályba nem ütköző, sikerrel meg nem támadható. A tartalékalap emelésének korlátja s így a támadás jogos alapja tehát csak az lehet,, ha a határozat megokolatlanul oly mértékű tartalékolást rendel, mely a részvényeseknek a nyereségosztalékhoz való törvény biztosította jogának teljes meghiúsítására vagy legalább is lényeges megrövidítésére vezetne. Adott esetben azonban az újabb beszerzések teljes értékben felvett vagyontételeinek azonos összegű értékcsökkenési tartalékalappal ellentételezése s így a nyereségszámításból kiesése sikerrel meg nem támadható. A felperesnek arra alapított panaszai, hogy a vállalat már amúgyis fölös és hasznosíthatatlan mértékben túl van tartalékolva, azért nem vehetők figyelembe, mert azok a végérvényes aranymérleg keletkezését megelőző időre vonatkozó adatokra vannak alapítva, mely korábbi körülmények pedig az aranymérleggel meghaladottakká és a jelen helyzet szempontjából közömbösekké váltak. Az üzem célját szolgáló új befektetések pedig természetüknél fogva nem tartoznak az értékesítésre szánt vagyonrészek közé, tehát ama vagyontételek közé sem, melyek a rendszerint csak a valóságos jövedelemhez mérten megállapítandó nyereségosztalék kiszámításánál okszerűen számba jönnek,, tehát megfelelő tartalékolással ellentételezésük nem minősül megokolatlannak. Az pedig, hogy e tartalékolás az osztalék összegét lényegesen befolyásolná, a felperes hivatkozta adatokban is kellő cáfolatra talál. Ugyanis 1926—1928. években a vállalat osztalékként 200,000, 240,000 és 240,000, vagyis 680,000 pengőt fizetett 20,000 részvényre a részvényeseknek, 2.000,000 P részvénytőke után. Figyelembe véve mármost azt, hogy az új beszerzések tartalékalapjai összesen 91,485 P 48 fillért tesznek ki, melyekből a felperes szerint is évente 5, illetve 10 %, e három évre tehát 15, illetve 30 °/o értékcsökkenésre levonható, az így jelentkező különbség a kifizetett osztalékokhoz mérten oly csekélynek mutatkozik, hogy ez alapon az osztalékjog lényeges sérelme meg nem állapítható. III. A polgári jogi határozatok sorában 844. szám alatt közölt határozat értelmében irányadó jogszabály ugyan, hogy az igazgatóság vagy az igazgatósági tagok díjazásának megállapítása a részvénytársaság közgyűlésének elhatározási köréből el nem vonható, tehát nem állhat meg oly alapszabályi rendelkezés sem, mely szerint az igazgatóság állapítja meg a kebeléből alakult végrehajtóbizottság díjazását, de az előző gyakorlattal szakító határozatnak a kir. Kúria 1929. P. IV. 7618. számú határozatában kifejtettek szerint nincs visszaható ereje. Tehát ha az alperesi alapszabályoknak 1916. évben bejegyzett 29. §-a értelmében az igazgatóság a 844. számú határozat meghozatala és a vonatkozó alapszabályi rendelkezésnek utólagos támadás folytán az 1928. P. IV. 7590. számú ítéletével történt megsemmisítése előtt a végrehajtóbizottság tagjai részére díjakat állapított meg és azokat kifizette, ez intézkedése nem vált semmissé és a kifizetett díjak az alapon nem váltak visszakövetelhetőkké. A felperesnek ezzel ellentétes álláspontja nem helytálló s így az ellen irányuló támadásának sem lehet jogos alapja, hogy a közgyűlés az új gyakorlathoz igazodva a megfelelő új alapszabálymódosítás előtt pótlólag, de a fentebb kifejtettek szerint egyébként feleslegesen, saját határozataként szavazta meg az igazgatóság részéről a megelőző évekre már megállapított és ki is fizetett végrehajtóbizottsági díjakat. IV. Ami továbbá a felperesnek azt a támadását illeti, hogy ily különdíjak megállapítása helyt nem foghat a nélkül, hogy a részletes felszámítás