Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXV. kötet (Budapest, 1933)

134 Hileljogi Döntvénytár. feltételhez, hogy a szolgálatot új alkalmazásnak tekintik és a szerzett jogok elenyésznek. (Kúria 1932. szept. 1. P. II. 2306/1930. sz.) Ugyállás : I. A felperes 1914. évi augusztus hó 5-én lépett az alperes hajóstársaság szolgálatába és nyugdíj intézeti tagsága 1915. évi február hó 1-étől számított. Nyugdíjjogosultságát 120 havi járulék befizetése után 1925. évi január hó 31-én érte volna el. Alperes a szolgálatot 1924. évi április hó végén 1924. évi október hó 31-ére felmondta. Felperesnek tehát sem a felmondáskor, sem a felmondási idő lejártakor még nem volt befizetett 120 járulék hónapja. II. Az alperes azonban közbenjárásra a felperest 1924. évi október hó 31-e után is szolgálatában tartotta mindaddig, amíg neki a szolgálatot 1926. évi jan. hó 30-án 1926. ápr. 30-ra újból fel nem mondotta, amely napon a szolgálat végleg megszűnt. De az alperes azt vitatta, hogy a felperes érdekében közbenjárt személynek kijelentette, hogy az elbocsátástól csak azzal a feltétellel tekint el, ha a szolgálatot teljesen új alkalmazásnak tekintik és a korábban szerzett jogok elenyésznek. A Kúria a fellebbezési bíróság ítéletét feloldotta annak a tisztázására, hogy alperes mily kijelentést tett a közbenjárónak, a közbenjáró közölte-e alperes e kikötéseit felperessel és felperes tiltakozott-e. Indokok : I. Az alperes hajóstársaság nyugdíjfizetési kötezettsége nem alapszik jogszabályon, hanem az általa kibocsájtott s a szolgálati szerződésnek kiegészítő részévé vált nj^ugdíjszabályzaton. Önként vállalván alperes a nyugdíjterhet, a nyugdíjszolgáltatás feltételeit a nyugdíj szerződésben megszabhatta és a nyugdíj szabályzat 8. §-ában érvényesen kiköthette, hogy a nyugdíjintézet tagjainak a nyugdíjra való jogosultsága csak 120 járulék hónap elérése és befizetése után következik be. Az a körülmény, hogy a felperes a nyugdíjintézet tagjává lett, nem foszthatja meg az alperes munkaadót attól a törvényes és a szolgálati szabályzatban biztosított jogától, hogy a szolgálatot a 120 járulékhónap eltelte előtt is felmondhassa ; ennek a felmondási jognak csupán az a korlátja, hogy azt nem szabad akként gyakorolnia, hogy az joggal való visszaélést és az alkalmazott jogainak kijátszását jelentse. Tekintettel a háborút követő súlyos gazdasági válságra, az alperest hajóállománya nagy részének elvesztése folytán ért köztudomású károkra és arra, hogy a felmondási jogával nem közvetlenül a 120 járulékhónap elérése előtt, hanem azt kilenc hónappal megelőzően élt : ez a felmondási joggal való visszaélésnek nem volt tekinthető. II. Kétségtelen, hogy a közbenjáró nem volt a felperes meghatalmazottja és ekként az alperes részéről kikötött feltételt a felperes kötelezően tudomásul nem vehette és el nem fogadhatta. Amennyiben azonban a szolgálatban való meghagyásnak feltételét közölte a felperessel és a felperes abban a tudatban, hogy új alkalmazásról van szó, amelyben régi jogait