Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXV. kötet (Budapest, 1933)
66 Hiteljogi Döntvénytár. szerződésének a kiegészítő részévé válnak. Amikor a felperes az alperes szolgálatába lépett, oly alapszabályok voltak hatályban, amelyeknek értelmében az összes tisztviselők a társaság fennállásáig alkalmaztatnak. Ez a rendelkezés, az alapszabályokban külön felsorolt kivételes esetektől eltekintve, a szolgálati viszonynak a társaság részéről felmondással történő megszüntetését kizárta. A szolgálati szerződés határozmányait pedig a munkaadó egyoldalúan az alkalmazott hátrányára meg nem változtathatja. Az alperes részvénytársaság közgyűlésének az alapszabályok megváltoztatására vonatkozó határozata tehát, amennyiben az az alkalmazottnak a szolgálati szerződésen alapuló jogait érintette, csak hozzájárulásával válhatott volna a felek közötti jogviszonyban hatályossá. Egymagában azonban abból, hogy az alkalmazott az alapszabályok megváltoztatása ellen annak idején fel nem szólalt és az új alapszabályok életbelépése után még huzamosabb időn át megmaradt az alperes szolgálatában, nem következik, hogy a felperes a szolgálati szerződésben biztosított jogainak a megszüntetéséhez vagy korlátozásához hozzájárult. A jogokról való lemondásnak ugyanis kifejezettnek kell lennie s a kifejezett joglemondást nem pótolhatja a félnek az a hallgatólagos magatartása, hogy a másik félnek az ő jogait sértő intézkedése ellen fel nem szólalt, kivált ha az ellenérdekű fél részéről nyilatkozattételre fel sem hivatott. II. Az alperes azonban a felperes állandó alkalmazása iránt vállalt kötelezettsége dacára is jogosult a szolgálati viszonyt felmondással megszüntetni abban az esetben, ha a gazdasági helyzetnek a rosszabbodása következtében a tisztviselők létszámának az apasztása nélkül magának a vállalatnak a fennmaradása válnék lehetetlenné, és a vállalatnak a fenntarthatása érdekében szükséges létszámapasztás a felperesnek vagy a felpereséhez hasonló szolgálati szerződéssel alkalmazott más tisztviselőnek az elbocsátása nélkül keresztül nem vihető. Ily kényszerhelyzetben ugyanis a munkaadó a létszámapasztást az alkalmazottak szolgálati szerződéseinek a rendelkezésére való tekintet nélkül is jogosítva van keresztülvinni. Az alperest azonban abban a vonatkozásban, hogy az alkalmazottak közül kiket bocsát el a létszámapasztás folytán és kiket tart meg a szolgálatában, a választási jogot csak akként gyakorolhatja, hogy azzal az alkalmazottaival kötött szolgálati szerződések rendelkezéseit a kényszerhelyzetből folyó és azáltal indokolt mértéken túl ne sértse. Ha tehát az alperesnek voltak olyan tisztviselői, akik már az alapszabályok megváltoztatása után léptek szolgálatba s állandó alkalmazásra igénnyel nem bírtak, elsősorban ezeket volt volna köteles a szolgálatból elbocsátani, az állandó alkalma-