Sebestyén Samu - Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIV. kötet (Budapest, 1932)

74 Hiteljogi Döntvénytár. tosítási időszak elteltével, — a jelen esetben tehát nem : 1929, július 31-ével — hanem az esedékességkor — 1929. augusztus 1-én — elmulasztott fizetés napjának elteltével szűnik meg ; mert a biztosított az esedékesség napján mindenesetre kellő időben jogosult ezt a folytatólagos díjat megfizetni és őt e részbeni kötelezettség ennél előbb nem is terhelte, következően ezt a napot megelőzően a folytatólagos díjnak megfizetésében késedelmesnek még nem mondható. A további kérdés e mellett csak az, hogy a felperes által vitatott és bizonyítani is kívánt az a körülmény, miszerint az alperesi biztosítótársaságnál mindig az volt és most is az az állandó gyakorlat, hogy a további biztosítási időszakok biztosítási díjának esedékessége idején is minden esetben olyan nyugta mutattatik be a társaság pénzbeszedője útján a biztosított félnek, amelyben a biztosító az illető folytatólagos biztosítási díjnak a megjelölt esedékességtől számított 30 napon belül való kiegyenlítését kéri, nem-e befolyásolja a fennforgó esetben a fent kiemelt döntő kérdés elbírálását? A felperes vitatta ez a most említett körülmény még egyébkénti való volta esetén sem eredményezhetné a fennforgó eset adott körülményei között a fentkiemelt döntő kérdésnek a fellebbezési bíróság által eldöntöttel ellenkező értelemben való megoldását azért, mert a felperes maga sem állítja azt, hogy az alperesi biztosítótársaság a néhai biztosítottnak az 1929. év augusztus hó 1-től az 1931. évi július 31-ig terjedő folytatólagos biztosítási időszakra vonatkozó ilyen tartalmú vagy bármilyen biztosítási díjnyugtát is kézbesíthetett volna, sőt ellenkezőleg maga (a felperes) adta elő azt, hogy a H. alatti 185*77 dolláros nyugtán kívül — amely az irányadó tényállás szerint még az első biztosítási időszakra eső 685*77 dollár díjnak egy részére vonatkozott — az alperesi biztosító a néhai biztosítottnak más nyugtát elhalálozásáig be nem mutatott. Minthogy ilyen körülmények között a felperesnek saját előadásával meg van cáfolva az általa az alperesi társaságnál állandóan követettnek vitatott fentemlített szokásnak a néhai biztosítottal szemben fennállott volta, márpedig egyedül ennek lehetne a perben jelentősége ; ezért a felperes által bizonyítani kívánt alperesi gyakorlatra vonatkozó bizonyítási indítványnak mellőzése miatti felülvizsgálati panasz jelentőségét vesztette, illetve tárgytalanná vált.