Sebestyén Samu - Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIV. kötet (Budapest, 1932)

4 Hiteljogi Döntvénytár. Alperes a szolgálati viszonyt megszüntető 1928. évi március hó 31-i keletű, B) alatt csatolt levelében nem a kikötött szolgálati időtartam lejártára, hanem arra hivatkozik, hogy a rendőrhatóság felperestől a további munkavállalási engedélyt megvonta. Alperes perbeli képviselője útján küldött, 1928. évi április hó 4-én kelt és D) alatt csatolt magyarázó-levelében szintén a munkavállalási engedély megvonására hivatkozik, kifejezetten hangsúlyozza, hogy a szolgálati viszony megszüntetése nem az ő «felmondási szándékából* következett be. Holott a szer'ződésnek 1928. évi március hó 31-ig, azaz határozott időtartamra kötése esetén alperesnek csak a szerződéses idő lejártára s továbbalkalmazási szándék hiányára kellett volna utalnia. Az 1928. évi március hó 31-i határidő megjelölését az ezt közvetlenül követő, fentebb idézett szövegezés mellett tehát csak úgy lehet értelmezni, hogy a felperesnek legalább az 1928. évi március hó 31-ig való alkalmaztatása feltétlenül felmondható volna. Alperes a szolgálati viszonyt ez esetben is csak megfelelő felmondás útján bonthatta volna fel akként, hogy a szerződésnek 1928. évi március hó 31-ére kívánt megszüntetése céljából a felmondást kellő időben már előzőleg eszközli. Az azonnali elbocsátás jogos alapjául a munkavállalási engedély meghosszabbításának elmaradása nem tekinthető, mert a 204,000/1925. B. M. számú rendelet 2. és 6. §-ának 2. bekezdése és az ehhez fűződő állandó bírói gyakorlat szerint a külföldi honos alkalmazott részére a munkavállalási engedélyt vagy annak meghosszabbítását a munkaadó tartozik kérni, ilyen kérelem nélkül a munkavállaló az engedélyt meg sem kaphatja, holott alperes a per során felperes tagadásával szemben nem is állította és bizonyítást nem is nyert, hogy alperes ebben az irányban a rendőrhatóságnál bármely lépést tett volna és így az ő mulasztásából a felperesre sérelem nem származhatik. Arra a tényre tekintettel, hogy alperes vállalat akkor, amidőn a legkiterjedtebb üzemet folytatta, csak mintegy 80' munkást és 5 tisztviselőt foglalkoztatott, utóbb azonban még az alkalmazottaknak most jelzett száma is csökkent és hogy ebből folyóan az alperesi vállalat a nagyüzemek közé nem sorolható ; figyelemmel másfelől arra, hogy a 42. számú jogegységi döntvény az egyévi felmondáshoz való jogot csak a nagyüzemek vezetőinek adja meg és hogy felperes az alperesi gyár berendezésének, műszaki megszervezésének és magának az egész gyártásnak magasabb ipari szakmabeli képzettségű önálló vezetője volt és így állása és működési köre a rendes segédszemélyzet átlagfogalmát jóval meghaladta, — felmondási igénye két évnél rövidebb szolgálati ideje dacára is — hat hónapban volt elismerendő.