Sebestyén Samu - Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIV. kötet (Budapest, 1932)

Hiteljogi Döntvénytár. 139 hat.) és az osztrák gyakorlat. A lejárat napját tekinti ellenben irányadónak a kir. Kúria 1919. febr. 14. P. IV. 6227/1928. ; 1919. nov. 27. P. IV. 302/1919. (Hj. Dt. 13., 28. és 29.); 1923. ápr. 4. P. VII. 1962/1922. (Hj. Dt, 16., 47.) és 1924. márc. 13. P. III. 755/1923. (Mj. Dt. 17., 43.) sz. határozataiban. De ez állandósult gyakorlattal szemben már az Amerikában felvett, ellenkező kikötés híján belföldi pénzben is visszafizethető dollárkölcsönről hozott 1924. szept. 10. P. VI. 5850/1928. (Mj. Dt. 17., 83.) sz. határozatában kimondotta, hogy : «Külföldi pénzértékben meghatározott pénztartozás átszámításánál ellenkező megállapodás hiányában az az árfolyam irányadó, amelyet a fizetés idejében jegyeznek, mert a szolgáltatás a teljesítés idejében csak úgy felel meg a szerződésben meghatározott mértéknek, ha a hitelező annyi értéket kap, mintha a külföldi pénzt természetben kapta volna meg, vagyis ha az adós a fizetéskor érvényben álló árfolyam szerint fizeti). És ez az elvi álláspontja a most közölt határozatnak. A kérdés irodalmát 1. a Hj. Dt. 13., 27. jegyzetében ; majd utóbb : Schuster, Hj. Tára 1920. 18., 1921. 18.; Tury Sándor Kornél, M. J. Szemle, 1921. 605.; Szenté, Valutatartozások fizetése, 1922.; Kovács Marcel, Jogt. Közi. 1922. 59.; Sömjén u. o. 179.; Lőw Lóránt u. o. 1923. 45. V. ö. még : Jogt, Közi. 1925. 140. Fedezési kényszer. Az 1927 : X. tc. 9. §-ának 127. esetében a biztosítót az e törvény 4. §-ának és 5. §-a 1. bekezdésének megfelelő felhívási kötelezettség csak az első időszaki és a külön kötelezett díjak tekintetében terheli. (Kúria mí^ okt { p m 3537/1930 SZ-) Indokok : A fellebbezési bíróság a kir. Kúria álláspontja szerint is helyesen értelmezte az 1927 : X. tc. 9. §-ában foglalt jogszabályt akként, hogy életbiztosítási szerződéseknél csak az első időszak díja, valamint a mindenkori esedékességre külön írásban kötelezett díj tekintetében terheli a biztosítót az a kötelezettség, hogy a biztosítottat a díj fizetésére a 4. § és 5. § 1. bekezdése értelmében felhívja, viszont az ezek közé nem sorolható folytatólagos időszaki díjak fizetésére a biztosítót bit felhívni nem köteles. Nincs alapja ezzel szemben a felperes által felülvizsgálati kérelmében előadott annak a törvénymagyarázatnak, hogy az 1927 : X. tc. 9. és 10. §-a két egymástól függetlenül értelmezendő szabályt tartalmaz, mert amíg a 9. § csak a díjak perelhetőségének feltételeit állapítja meg, addig a 10. § a szerződés joghatályának kérdése felől rendelkezik. Nincs továbbá alapja annak az értelmezésnek sem, hogy a törvény 10. §-ának ut. bek. határozottan kifejezésre juttatja, hogy a szerződés joghatályának megszűntéhez a díjak fizetésére való felhívás és a fizetés elmulasztása minden esetben szükséges. Egyfelől ugyanis a díjak perelhetősége nem választható el a szerződés hatálybanmaradásának a kérdésétől, de másfelől az 1927 : X. tc. 10. §-a, mely a biztosítási szerződés felmondás